Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.


Kedveseim!

Ezúton kívánunk sok szeretettel Mindannyitoknak áldott, békés Karácsonyi ünnepet!


Hozzánk is leszálltak az Angyalok. Volt egy kis dilemma, hogy a Jézuska jön-e, ahogy itt szokás, vagy az Angyalkák, ahogy gyerekkorom óta minden évben? Aztán arra jutottunk, hogy a kis Jézus éppen megszületett, ezt ki kell ám pihenni, az Angyalok viszont egész évben vigyáznak ránk, és most berepülnek minden ablakon, szép karácsonyfát, temérdek ajándékot, és szívmelengető csengettyűszót hagyva maguk után. Ez egy annyira izgalmas dolog a gyerekek életében, én is emlékszem, mindig kémleltem az eget, hátha elcsípek egy-egy kósza Angyalt, többször látni véltem a suhogó szárnyukat, olykor álmodtam is velük, és remegő szívvel vártam a Szentestét. Egyedül a Szüleinken múlott, hogy ennyire csodás volt minden Karácsonyunk, és azt szeretném, ha Sára is így érezne majd. Egyelőre még nem ragadta őt magával az örömteli várakozás, hiszen azt sem tudta pontosan, mire várunk? Egyszer csak ott volt egy csilli-villi fenyőfa, alatta színes dobozok tele meglepetéssel, a család énekel és puszikat oszt egymásnak. Sárikám felmérte a terepet, nekiveselkedett, hogy ő márpedig lepakolja a díszeket, egyet meg is tapogatott. Látta, hogy se nem zörög, se nem csilingel, azzal a lendülettel odébb is állt. Megtalálta viszont a szaloncukrokat, azoknak a papírját előszeretettel csócsálta egész este, a kibontásukig szerencsére nem jutott (a csokit is szereti ám, Mikuláskor kapott egy keveset és élvezettel nyalogatta, bezzeg akkor nem köpködött). És most már velünk ült a vacsoránál, ugyanis a Nagyszülők Angyalkája hozott egy asztalra szerelhető etetőszéket, és roppant mód élvezte, hogy ott kopácsolhat, és szedegeti a morzsákat azokkal az ügyes kis ujjacskáival. De ahogy közeledett a 7 óra, egyre csak fészkelődött, nyűglődött, egyszóval unta már a nagy felhajtást. Neki teljesen mindegy, hogy milyen nap van, nyuszik, vagy éppenséggel Angyalok potyognak az égből, este elfárad és ott nincs pardon. Fürdés, tejecske, alvás. Nem volt ez másként tegnap sem, úgyhogy élete első éjféli miséjét szemrebbenés nélkül átaludta. Még szerencse, hogy evangélikusok vagyunk!

A mi angyali Kislányunk elkezdett morogni, akár egy született maci. Ha elégedetlen, vagy csak türelmetlen, ezzel fejezi ki a nemtetszését. De a szája sarkában ott bujkál a mosoly, tudja, hogy ezzel levesz a lábunkról. Amikor először meghallottam, villámgyorsan felötlött bennem, hogy na, ezt vajon honnan szedte, de ugyanolyan gyorsan rá kellet jönnöm, hogy bizony tőlem. Én is szoktam viccelődni ezzel, csak most már azzal is számolnom kell, hogy van egy külön bejáratú utánzóművészünk, aki még a jelentését is pontosan lekoppintotta. Apától megtanult csámcsogni, szóval csupa értelmes és hasznos dolgot hagyományozunk (eddig) egy szem utódunkra, nem vitás!

Sári rengeteget változott az elmúlt héten, egyre nagylányosabb megnyilvánulásai vannak. Ez minden bizonnyal összefügg a ténnyel, hogy ma töltötte be a kilencedik hónapját. Úgy kepeszt a lakásban négykézláb, hogy csak úgy ámulunk. Most már túl van azon a szakaszon, amikor látszott rajta, hogy koncentrál ennek a meglehetősen összetett mozgásnak a precíz kivitelezésén, most már oda sem figyel, csak nekilódul. És mivel ez magabiztosan megy már, a legújabb kihívást a feltérdelés jelenti. Megkapaszkodik bármiben, ami kézre esik (kiságy, székláb, Anya haja) és felemelkedik. Kicsit még imbolyog, de ettől függetlenül kicsattan a büszkeségtől, hogy ezt is abszolválta. Ha megunja, felveszi a jellegzetes ’W’ alakot a lábaival, és úgy ücsörög, mivel a sima ülés már snassz. Ettől a póztól bármelyik valamirevaló felnőtt a füle tövét vakargatja, de Unokahúgomtól tudom, hogy a gyerekek órák hosszat képesek így üldögélni, ha éppen elmerülten játszanak valamit. Nekem is megy a dolog, de csak pár percig, utána érzem, hogy eltörök. Rajta, próbáljátok ki, aztán várjuk a beszámolókat!


Szeretettel ölel: Sári, Gábor, Dóra és az Angyalok

0 Comments