Drágaságok!

Először is hadd kívánjunk békés, egészségben, szeretetben, boldogságban és beteljesült kívánságokban gazdag ÚJ ÉVET Nektek!

A karácsonyfa idén elég rövid ideig húzta nálunk, nem érte meg szegényem az új évet... Kezdődött azzal, hogy beállítottuk az ablakhoz, két centire a radiátortól. Csak úgy vetkőzött a lelkem látványosan, és Sárámat sem kellett félteni, gyakran rásegített. Nem is a díszeket vadászta, hanem óvatos mozdulatokkal kopasztotta meg az ágakat a tűlevelektől és ha nem figyeltem eléggé, sunyiban legelészett is belőlük. Több sem kellett nekünk, fenyőfa 4 nap alatt kiszolgált. Én nem is tudom, hova rohanunk ezzel a fejlődéssel, de a mi kis Bajkeverőnk olyan iramban közlekedik a lakásban, hogy erősen gondolkodom a sebességkorlát bevezetésén, mielőtt elszédülök. Volt már borulós balesetünk a küszöbnél, emiatt néha ott megtorpan és jelez, hogy segíteni kéne, mert menne ő tovább, csak rossz emlékek fűzik hozzá. Majd ezt is kiheverjük!

Olyanról már hallottam, hogy a fogait növesztő kisnyuszi megcsócsálta az asztal lábát, olyat is, hogy a cicák redszerint a kanapé hátulját használják kaparófának, de olyat még nem, hogy a polc egy alig kilenc hónapos emberkölyök két fogkezdeményének essen martalékává. Hát nálunk ez is megtörtént. Sára szépen odahelyezkedik a kiszemelt bútorhoz, komótosan feltérdel és csiszolja a hegyes fogacskáit a fán, szép, szabályos barázdákkal tarkítva azt. Nem örülök, egyáltalán nem örülök. Már ki is fundáltam, hogy szépen leragasztom a veszélyeztetett zónákat, mielőtt forgács lesz a forgácslapból.

Ebben a mostani életszakaszban rengeteg tanításom érett be. Például Sárikám egy csapásra elkezett mutogatni. Én kérdezek (vagy nem is kell kérdeznem), ő megmutatja. Még kicsit görbén áll az a csöpp kis mutatóujja, de láthatóan elválik a többitől és a helyes irány felé mutat. Komoly koncentrációt igényel ez az én Kislányom számára, de úgy élvezi, hogy tudja, hol ég a lámpa, hol repülnek a madarak. Ez utóbbi most a slágergyanús nálunk. Ha madár van, hiszti elfelejtve. Megyünk sétálni, de nehogy azt higyjétek, hogy csak úgy céltalanul, nem. Madarakat etetünk. Így az öltözködés is csendesebben zajlik, mert folyton hajtogatom, hogy megyünk, viszünk enni a madárkáknak. Kicsinek, nagynak, ahogy sikerül. Igazából a varjakat csípjük, őket keressük nap, mint nap a telepen, de azok az arcátlan galambok sokkal szelídebbek, és emiatt gyakran jóllakottabbak is. Sebaj, fő, hogy Sára élvezi, és emiatt sétálni is szeret. Pedig hideg van ám rendesen. Már alig várjuk a jó időt, amikor nem fagy oda Anya keze a hinta fém köteléhez.

Magunk részéről nagyon élveztük az ünnepeket. Ezalatt az elmúlt hét alatt minden reggel együtt ébredtünk. Apának nem kellett dolgozni menni és annyira jól elszórakoztunk hárman a nagyágyban, bárcsak minden reggel ilyen lehetne! Sári is érezte, hogy nem kell elsietni a felkelést, hagyott bennünket fél nyolcig is aludni, utána még egy kis ujjszopi, suttogás (csak ámulok, hogy honnan tud Sárikám suttogni és egyáltalán honnan tudja, hogy éjszaka, hajnalban suttogni szokás?) Imádnivaló, ahogy gagyog, de azt csak csendben. És ahogy közlekedik fel-alá a matracom, néha el kell kapni a grabancát, mert pikk-pakk eléri az ágy szélét és merészen nyújtózkodna tovább. Ilyenkor előszeretettel tépázza Apa fülét, Anya haját, vakargajta az ágyneműt és szemmel láthatóan kicsattan a boldogságtól. Mi is!

Szeretettel ölel: Sári és a szülei

0 Comments