2009. február 4. Szöszkupac kontra sártenger (avagy gyereküzemi balesethegyek)
Kedveseim!


’Kár!’ -idéztem a varjaktól... Kár volt azon morfondíroznom, hogy nem lesz miről mesélnem, hiszen volt nemulass bőven, amióta legutóbb írtam! Meglehetősen viszontagságos hetet tudhatunk magunk mögött, öröm az ürömben viszont, hogy az áldozat inkább én voltam, Sárikám többé-kevésbé csak közvetett szerepet játszott a balesetsorozatban. Kezdődött azzal, hogy egy szokványos reggeli peluscsere után az ágyneműhúzás következett, pelenka pedig a kuka helyett szerecsétlen módon a mosógépben landolt. Namármost, arra kellett rájönnöm, hogy az eldobható pelenka tényleg nem mosható. Azazhogy éppenséggel mosható, de nem ajánlatos. Addig rendben van, hogy minden tiszta lett, de a szöszöktől és mikroszemcséktől mai napig nem sikerült megszabadulnom. Az egyszeri használatra tervezett bébibugyi megadta magát a 60 foknak és a felismerhetetlenségig cafrangosodott. Elhihetitek, sokkal rosszabb volt a szitu, mint amikor egy papírzsebkendő véletlenül bennemarad valamelyik nadrág zsebében. Én azóta szorgosan szedegetem, rázogatom, porszívózom a maradványokat, szép mutatvány! És ezzel még korántsem szakadt vége a megpróbáltatásaimnak.

A kettes számú baki esetében már több múlt az én kis Bajkeverőmön. Történt ugyanis, hogy Sári egy önfeledt virágsimogatás alkalmával a kelleténél kicsit határozottabban ráncigálta a lelógó futónövény szárát, még szerencse, hogy résen voltam és röptében elkaptam a pórul járt gazt. Igen ám, de mindenre azért én sem vagyok képes. Elkaptam ugyan, de fejjel lefelé. Azt sikerült kivédenem, hogy ne az én önklntes botanikustanonc kislányom nyakában landoljon a cserép, de a frissen locsolt föld beterítette a játszószőnyeget, a játékkal teli dobozokat, jóformán az egész nappalit. Természetesen habozás nélkül nekiláttam a romeltakarításnak, de akadt itt némi nehezítő körülmény. Sárám visongva ujjongott és két kézzel gyomlált a sárban, úgyhogy alaposan leizzadtam, mire részlegesen sikerült helyreállítanom a régi rendet és Sárikámat is lecsutakoltam. Közben magam előtt láttam, hogy majd ha eljön az ideje, mennyire fogja élvezni a homoktorta készítést és sóderleves főzést.

Tudjátok, hogy mit jelent az, hogy ’krrr’? Nem? Azt jelenti, gólya. Meg azt is, hogy varjú. Amolyan madárgyűjtőfogalom Sári nyelven szólva. Ha madárról van szó, Sára elegáns egyszerűséggel krákog egyet. De csak és kizárólag akkor, tehát ez tulajdonképpen az első tudatosan használt szavak egyike. Egyedi és utánozhatatlan önkifejezés, próbálom lekövetni a logikáját. A legelfogadhatóbb magyarázat az lehet, hogy a varjú gyakran mondja ’kár’. Van ebben némi ráció, nem? Lenyűgöző, ahogy egy városban, azon belül is lakásban cseperedő gyermek ennyire rajong a természetért, úgyhogy már váltjuk is ki az éves füvész-, és állatkerti bérletünket!

Szeretettel ölel Katasztrófa és Elhárítás
Posted on 04 Feb 2009 by Dóra

<< Previous 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 Next >>

Content Management Powered by CuteNews