2009. március 18. A produckiósorozat folytatódik
Kedveseim!


Ha valami egyszer beindult... Házi Mókamesterünk szórakoztató kedve egy cseppet sem hagyott alább, sőt! A korábbi paletta napról napra gazdagodik, úgy látszik, eddig szívta magába a sok tudást és most érkezett el az ideje, hogy fellépjen velük. Ezúton leplezetlenül dicsekszem egy kicsit és felsorolom, hogy mi mindent mond, utánoz, mutat Sárikám. Nagy élvezettel csettitget a nyelvével, ha azt kérzezem, hogy megy a lovacska, nyávogással összetéveszthető hangot ad ki, ha a cicát emlegetem, hatalmasakat tátog ha a halacska kerül szóba. Egyik játszópajtástól pedig elleste, hogy a száját pöckölgetve bib-bib hangot lehet előcsalni, na és persze hangos nevetéseket. Ezen kívül a szókincse is kezd tudatossá válni, a lámpát úgy hívja, hogy ’PA’, ezen kívül az Anya és Apa szavakat is kihallani vélem a karattyolásából. A tornaórán tanultakat is előszeretettel ismételgeti, most például folyon az égnek emelt kezekkel manifesztálja, hogy ő az óriás. Kis kezével az integetés továbbfejlesztett verziójaként mutatja, hogy gyere ide, nagyon tetszik neki, hogy az ujjaival apró mozdulatokat is tud vezérelni. Gond nélkül nyomogatja a gombokat, szedegeti az apró morzsákat, és most már nem csak kiborít és szétpakol, vissza is tudja tenni a dolgokat. Persze nem szokta, csak egyszer mutatta, hogy minek tanítgatom folyton, hiszen tudja ő, csak az nem annyira vicces. Ha belegondolok, tulajdonképpen egész nap csak pakolunk. Ő ki, én be, remek az összhang. A konyhában a dobozokat (a pattintós fedelűek kinyitása már nem legyőzhetetlen akadály), a fürdőben a neszeszert, a szobában a fiókokat, játék közben a pedig az igazi kedvence a pókerzsetonok szanaszét dobálása, de nem ám csak úgy simán, nem. Minél messzebre ’HOPP!’ felkiáltás kíséretében. Szó, mi szó, unatkozásra nincs időnk! wink

A bemutatható tudásokon kívül elképesztően sok dolgot ért és értésemre is ad. Tisztában van vele például, hogy melyik gombot kell elfordítani ahhoz, hogy elinduljon a mosógép, tudja, mit jelent a tikk-takk, hogy hova szoktuk felhúzni a zoknit, hol rejtőzik a porszívó (örök szerelme) és még megszámlálhatatlan egyéb, számunkra természetes információt. Alapjában véve ezzel minden gyerek így van, engem mégis ámulatba ejt bármilyen újdonsággal. A rajongója vagyok, amióta tudom, hogy létezik, és ugyan nem tudom elképzelni, hogy hova, de még mindig fokozódik ez az érzés. Képzeljétek, elkezdtük a visszaszmlálást!!! Pontosan egy hét múlva, március 25.-én Sárám betölti életének első kerek évét, csapunk is nagy dínom-dánomot! És most már abban sem kételkedem, hogy fog enni a szülinapi tortájából! Az ajándékok terén egy hangyányit elszálltam (nagy a család, sok kicsi sokra megy és egyéb érvekkel alátámasztva), mert annyi mindent szereztem be, hogy akár tömeges zsúrt is csaphatnánk, ugyanis a gardróbból csak úgy dőlnek kifelé a zenélő, nevető, pörgős, csodaszép játékok, miközben arra várnak, hogy végre Sárit boldogítsák. Ennyit arról, hogy a világért sem kényeztetjük el a gyereket. laughing Ezt nem lehet elég korán kezdeni...


Csóközön: Sári és Dóri


UI: 7...6...5...4...3...2...1...0
Posted on 19 Mar 2009 by Dóra

<< Previous 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 Next >>

Content Management Powered by CuteNews