Kedveseim!


Ha valami egyszer beindult... Házi Mókamesterünk szórakoztató kedve egy cseppet sem hagyott alább, sőt! A korábbi paletta napról napra gazdagodik, úgy látszik, eddig szívta magába a sok tudást és most érkezett el az ideje, hogy fellépjen velük. Ezúton leplezetlenül dicsekszem egy kicsit és felsorolom, hogy mi mindent mond, utánoz, mutat Sárikám. Nagy élvezettel csettitget a nyelvével, ha azt kérzezem, hogy megy a lovacska, nyávogással összetéveszthető hangot ad ki, ha a cicát emlegetem, hatalmasakat tátog ha a halacska kerül szóba. Egyik játszópajtástól pedig elleste, hogy a száját pöckölgetve bib-bib hangot lehet előcsalni, na és persze hangos nevetéseket. Ezen kívül a szókincse is kezd tudatossá válni, a lámpát úgy hívja, hogy ’PA’, ezen kívül az Anya és Apa szavakat is kihallani vélem a karattyolásából. A tornaórán tanultakat is előszeretettel ismételgeti, most például folyon az égnek emelt kezekkel manifesztálja, hogy ő az óriás. Kis kezével az integetés továbbfejlesztett verziójaként mutatja, hogy gyere ide, nagyon tetszik neki, hogy az ujjaival apró mozdulatokat is tud vezérelni. Gond nélkül nyomogatja a gombokat, szedegeti az apró morzsákat, és most már nem csak kiborít és szétpakol, vissza is tudja tenni a dolgokat. Persze nem szokta, csak egyszer mutatta, hogy minek tanítgatom folyton, hiszen tudja ő, csak az nem annyira vicces. Ha belegondolok, tulajdonképpen egész nap csak pakolunk. Ő ki, én be, remek az összhang. A konyhában a dobozokat (a pattintós fedelűek kinyitása már nem legyőzhetetlen akadály), a fürdőben a neszeszert, a szobában a fiókokat, játék közben a pedig az igazi kedvence a pókerzsetonok szanaszét dobálása, de nem ám csak úgy simán, nem. Minél messzebre ’HOPP!’ felkiáltás kíséretében. Szó, mi szó, unatkozásra nincs időnk!

A bemutatható tudásokon kívül elképesztően sok dolgot ért és értésemre is ad. Tisztában van vele például, hogy melyik gombot kell elfordítani ahhoz, hogy elinduljon a mosógép, tudja, mit jelent a tikk-takk, hogy hova szoktuk felhúzni a zoknit, hol rejtőzik a porszívó (örök szerelme) és még megszámlálhatatlan egyéb, számunkra természetes információt. Alapjában véve ezzel minden gyerek így van, engem mégis ámulatba ejt bármilyen újdonsággal. A rajongója vagyok, amióta tudom, hogy létezik, és ugyan nem tudom elképzelni, hogy hova, de még mindig fokozódik ez az érzés. Képzeljétek, elkezdtük a visszaszmlálást!!! Pontosan egy hét múlva, március 25.-én Sárám betölti életének első kerek évét, csapunk is nagy dínom-dánomot! És most már abban sem kételkedem, hogy fog enni a szülinapi tortájából! Az ajándékok terén egy hangyányit elszálltam (nagy a család, sok kicsi sokra megy és egyéb érvekkel alátámasztva), mert annyi mindent szereztem be, hogy akár tömeges zsúrt is csaphatnánk, ugyanis a gardróbból csak úgy dőlnek kifelé a zenélő, nevető, pörgős, csodaszép játékok, miközben arra várnak, hogy végre Sárit boldogítsák. Ennyit arról, hogy a világért sem kényeztetjük el a gyereket. Ezt nem lehet elég korán kezdeni...


Csóközön: Sári és Dóri


UI: 7...6...5...4...3...2...1...0

0 Comments