Kedveseim!

Nézzétek el nekünk, hogy késtünk az eheti beszámolóval, és ne szokjatok le rólunk egy ilyen csekélység miatt! Teljesen prózai oka van, hogy nem tegnap, hanem csak ma mesélem el életünk legújabb kalandjait, ugyanis szerda estére kimenőnk volt. Olyannyira, hogy Sára életében először nem vettem részt a fürdés, evés, alvás szent szertartásán. Ehelyett három teljes óra megállás nélküli nevetésre voltunk befogva a Showder Klub felvételén, nem is értem, hogy lehet, hogy csak enyhe arcizomlázam van és nem sajog még mindig a tenyerem? Fergeteges volt! De ez velünk történt, Sárikámat kedvenc testvéreimre, Andira meg Andrásra, és unokahúgomra, Annára bíztam, akik egy emberként tettek meg mindent azért, hogy fel se tűnjön a hiányunk. Mi tagadás, hibátlanul bevált bébiszitter triónkkal volt móka, kacagás, lakmározás, és még és kritikusnak számító lefekvés is sírás nélkül zajlott. Mondanom sem, kell, hogy adás közben (a tiltás ellenére) izzottak a vonalak, cikáztak az sms-ek, és amikor 19:45-kor az ’alszik ’ feliratot olvastam a telefonomon, éreztem, hogy eddig gyűrűnyire összeszűkült gyomorszájam szépen ellazul, a szívemről legördülő sziklányi kavicsról ne is beszéljünk (még szerencse, hogy éppen tapsolt a közönség, így nem kellett újra felvenni a jelenetet, ehh-ehh ). Olyan mérhetetlenül büszke vagyok az én nagylányomra, hogy el sem fér a papíron! Pedig számtalan nála zsengébb korú, vagy vele egyidős gyerek, akiket ismerünk, már hosszú hétvégéket tölt a nagyszülőknél minden különösebb fennakadás nélkül. Nekünk is be kéne lassan vezetni valami hasonlót, de egyelőre inkább a minőségre, nem a mennyiségre utazunk. Mármint kimenőink alkalmával. Otthon mozizunk (kötelező cola, chips sem marad el, nyugi), néha egy-egy meghitt vacsora is belefér (étteremben, nem a konyhában ), nyaralást pedig együtt tervezünk, hármasban. Milyen jó is lesz, majd meglátjátok!

Újabb pályaválasztási kérdés került elő a napokban, tudniillik mi is, mint megannyi babakocsit toló szülő ellátogattunk a Fővárosi Növény- és Állatkertbe. Többnapos beharangozás előzte meg a programot, már nagyon izgatottan vártuk az eseményt. Odabent minden lakóhoz bekukucskáltunk, kopogtattunk, bámészkodtunk, ahogy azt kell, de kétségtelen, hogy ennyi féle csodás élőlény közül is a gólya a tutinyerő. Nekik jár a visongás, integetés dögivel. Sárikám illedelmesen, ugyanakkor mérsékelt érdeklődéssel szemlélődött, de amikor megpillantotta kereplő barátait, hangos ujjongással üdvözölte őket. Ennyi erővel a Margit sziget is megtette volna, gondoltam, sebaj, megyünk oda is! De a madárszeretet itt nem maradt annyiban, most van egy dédelgetett papagájunk. Aggodalomra semmi ok, plüss jószágról van itt szó, amit Sárikám szerzett meg magának egy ártatlannak ígérkező rokonlátogatáskor. Kiszúrta ezt a TV tetejét ékesítő, őskövület számba menő, porfogó alkalmatosságot és azon nyomban elkezdte becézgetni, azóta is Pipipipipipipiiiii-nek hívja. Én sem álltam volna meg, hogy ne adjam neki, amikor ennyire édes és úgy szereti! Azóta is vele alszik, persze előzőleg meglátogatta a mosógépet belülről, mármint a papagáj. Színei erőre kaptak, hol itt a probléma? Még mindig jobb, mintha csacsogó tollasokat kellett volna örökbe fogadnunk, én már csak tudom, nekem volt is! De erről Anyukám mesélhetne többet, hiszen mindig neki jutott a nemes feledat, hogy etesse, takarítsa (KÖSZÖNÖM!), én csak beszélni tanítottam és röptettem. A légi(es) dolgoknál maradva észrevettem, hogy Sára igenigen éles hallásával kiszimatolja az összes környéken előforduló repülőt és még mielőtt felfigyelnék rá, már mutogat az égre, és tényleg! Rajongásig odavan értük, az sem számít, ha olykor szemébe süt a nap. Most éppen pilótának készül. Vagy Apa kicsattanő örömére motorosfeleségnek. Mert hát ha motoros burrog a láthatáron, akkor visszatartott lélegzet és feszült figyelem. Ily’ módon az autózás is elviselhetőbb, mert van kit figyelni. Hála a jó időnek, jönnek is, mint lepkék a fényre! Ez a vonzalom egyelőre ártatlan, de azért a miheztartás végett licitálunk egy jókora baseballütőre.

Ölelés: Sári és Dóri

Ui. Képzeljétek, Sári kapaszkodás nélkül képes percekig állni, már másfelet lépett is önállóan!!! (büszkebüszkebüszkebüszke...)

0 Comments