Sziasztok!

Nem győzöm olyan sebességgel jegyzetelni az összes szót, amit Sárám kimond. Jóllehet, egyes esetekben csupán valami ahhoz nagyon hasonlót sikerül, a lelkesedés ennek ellenére cseppet sem hagy alább, sőt. Sári beszélget, karattyol, utánoz, ezzel egyidőben én hegyezem a fülemet és jelentem legtöbbször pontosan értem, amit kiejt azon a csücsörítős kis száján. Elsőnek mesélem a legegyszerűbbet, ez a 'jó'. Előfordulása meglehetősen gyakori, ’igen’ helyett, jóformán mindenkor. Szemlélteném egy-egy párbeszédünket:

- Sári, hogy aludtál?
- Nyjó.
- Sárikám, kérsz kekszet?
- Jjó-jóóó.
- Sára, megyünk a játszótérre?
- Jójójójójójójójó!

Ezen kívül a legfrekventáltabb szavak egyike a 'vau-vau' (értsd: kutyus) és a 'kuko', azaz kuka. Előbbihez úgy gondolom, nem kell magyarázatot fűznöm, az előzményeket úgyis ismeritek, az utóbbi pedig két okból szerepel a favoritok között: első, hogy hetente kétszer az ablakhoz tapadva kísérjük feszült figyelemmel, ahogy a kukás autó pittyegve elhalad a szemközti ház lépcsházai előtt. Mi eközben mutogatjuk, magyarázzuk, hogy mi is zajlik valójában. A másik ok is kézenfekvő. Tudvalevő, hogy egy ekkorka gyermek minden napján minimum hat pelenkacserére sor kerül. Az én lányom, akárcsak a többi sajtkukac, nem lelkesedik túlzottan a procedúra láttán. Ilyenkor jönnek az érdekes sztorik, elterelő hadműveletek és újabban a feladatkiosztás is. Egyik nap felvetettem, hogy mi lenne, ha együtt vinnénk a használt pelust a kukába? Sárának több sem kellett szökellt a bűzbomba tároló irányába és szépen bedobta a legfrissebb delikvenst a gyűjtőhelyre. Azóta minden egyes alkalommal alig várja (vagy pechemre meg sem várja), hogy teljesíthesse a fent ecsetelt küldetést és roppant büszke magára. Én még annál is inkább! És ahogy látom egyre könnyebb dolgom lesz, ugyanis az én Drágaságom már azt is hajszálpontosan tudja, melyik gombot kell megnyomni, hogy elinduljon a porszívó, csak úgy, ahogy azt is, hogyan kell hadonászni a felmosóval, hogy csillogjon a parketta. Hiába, rend a lelke mindennek!

Csóközön: a házitündérek

0 Comments