Kedveseim!


Azt hiszem kezdhetünk gyűjteni egy igazi versenylóra, ugyanis Sári minden, pacira csak kicsit, vagy egyáltalán nem hasonlító tárgyon nyeregben érzi magát. A kiszemelt áldozat lehet akár egy tenyérnyi legozsiráf, felfújható óriáselefánt, vagy éppen egy plüss kakas. De ennél extrémebb tereptől sem riad vissza: pl. cipősszekrény, fotelkarfa, vasalnivaló ruhakupac. Fantáziája nem ismer határokat, ügyesen odakucorodik, vágtát imitál és közben hozzáértően csettintget a nyelvével. Még nem jöttem rá, honnan a szenvedély, ugyanis annakidején jómagam is incselkedtem az okos tekintetű patásokkal, de amint megtudtam, hogy Sárikám belátható időn belül a világra jön, abbahagytam. Persze szoktunk együtt mondókázni és döcögni, de az én repertoárom is véges, úgyhogy örömmel veszek újabb lovagoltató versikéket, esetleg önkéntes babaröptetőket, mert ez is toplistás szórakozás manapság. És 9 kg ide, 10 kg oda, testépítőket megszégyenítő bicepszeim estére enyhén kellemetlenül szoktak sajogni. Ja, és pókhálós kézisúlyzóimtól ezennel megválnék, van nekem egy eleven, folyamatosan növekvő kihívást jelentő személyi trénerem. Monostori Sárának hívják, csak ajánlani tudom!

Előző héten már meséltem, hogy amennyire lehetett, kiélveztük a nyaralás nyújtotta lehetőségeket széles választékban: minden nap lubickoltunk, saraztunk, ahogy azt egy ilyen helyen illik, ugye. De volt itt más is! Jeges limonádé szívószállal, ketchupos sültkrumpli (só helyett homokkal megszórva) és táncmulatság. Sára, ahányszor zenét/éneket vél hallani, rögtön riszál, mi pedig élvezzük a mutatványt. Olyan ügyesen mozog, hogy nem lehet beteli vele! Két lehetőség van: vagy ragyogóan tud utánozni, vagy csak szimplán őstehetség. Legjobb, amikor pörgős szoknyában, fülig érő szájjal ’bulizik’, fergeteges!

Képzeljétek, annak ellenére, hogy utazási fóbiája van, Sára imád autót vezetni. Semmi vész, nem időutazunk! Még nem töltötte be a 17 életévét, alulról súrolja a másfelet, mégsem érzi, hogy korán kezdte volna. Álló helyzetben (mármint a gépjármű helyváltoztatási szünetében) sokszor ül Apa ölében és komoly ábrázattal tekergeti a kormányt, olykor egyedül rendezi át a műszerfal beállításait, leginkább a magnó hangerő gombja vonzza az ujjacskáit. És az ülésben is viháncolva táncra perdül, szó se róla. Egyik este viszont nagy élményben volt része, együtt álltak be a nyaraló kertjébe az apjával, mondanom sem kell, hogy ezután már ki sem lehetett robbantani a kocsiból. Eddig minden kezdeményezésére, hogy elöl utazzon, az volt az egyértelmű válasz, hogy menet közben semmi keresnivalója ott, mert veszélyes. Na, tessék! Innentől vajon mi lehetne az elterelő hadművelet? Megpróbáljuk elmagyarázni neki, hogy mi a különbség a 2 m/sec és a 200 m/sec között, netán legközelebb 16 év múlva ültetjük autóba? Nem, nem, erre is van ragyogó megoldás: első ülés háttámlájára szerelhető gyerekkormány csilli-villi gombokkal, dudával. Ez még hiányzik a felszerelésünkből, de már nem sokáig, eh-eh!


Ölel: Sári és Dóri

0 Comments