Sziasztok!

Ha jól utánaszámolok, az utóbbi negyedévben többet nem voltunk otthon, mint igen, és ez, megjegyzem igazán jó volt és az e pillantban is. Ráadásul úgy, hogy még mi sem gyakolorjuk a tér-, és időbeli teleportálást (pedig olykor befizetnék rá, az tuti) . Ismét kolozsvári levegőt szívunk, ami ugyanolyan mellékhatásokkal bír Sárámra nézve, mint a finoman sós dalmát rokona: akkorákat alszik, hogy győzzük kivárni, mire kinyitja azokat a ragyogó csipáit! Ránk az utazási nehézségektől eltekintve (kopp-kopp, ez utóbbi is úgy zajlott, mint a mesében) úgy tűnik, nem vonatkozik az a mondás, miszerint a gyerek, ha kizökken a jól bevált otthoni rutinból, nem találja a helyét, a szülei pedig csak fogják a fejüket és sebtiben elhatározzák, hogy pár évig mindenkinek pihentetőbb, ha a porontyok a nagyszülőket boldogítják nyaralás idején. Sárikánk bámulatos természetességgel akklimatizálódik, persze mindezt úgy, hogy mi vele vagyunk és a számára biztonságot jelentő napi mérföldkövek változatlanul követik egymást. Ugyanúgy játszunk, olvasunk, sétálunk, eszünk, alszunk, csak itt még többen zsongjuk körül. Ennek köszönhetően az evési ceremónia akár 6-8 percig is eltart. Mert hát nem úgy van az nálunk, hogy komótosan falatozunk, nehem. Sietős dolgunk lévén három falat és menni kell. Könyöröghetek, de az én drágaságom ellentmondást nem tűrően ingatja a fejét, hogy ő inkább köszöni, nem kér többet, pedig finom volt. Marad a (másfél évvel ezelőtti elveimmel szöges ellentétben álló és a világ összes pszichológusának szemöldökráncolást okozó) cumisüveg módszer, az tényleg ripsz-ropsz kiürül és mehet tovább a móka.
De nem az erre fordított idő az egyetlen, ami komoly kihívás elé állít, hanem a sajátos ízlésvilág is (bevallom, elég gyakran magamra ismerek, ergo, egy szavam nem lehet). Minden bizonnyal Sára a földkerekség egyik legífjabb önkéntes elkötelezettje az egészséges életmód gyakorlásának, ugyanis egész nyáron teljesen tudatos gyümölcskúrát voltunk kénytelenek tartani. Reggelire gyümölcsjoghurt, tízóraira gyümölcsturmix, ebédre gyümölcsszószos husi, uzsonnára gyümölcsízű főzelék, este gyömölcsös tejbegríz kivétel nélkül hidegen. Minden ettől eltérő ínyencség csak ritkaságszámban, leginkább véletlenül kerülhetett fel az étlapunkra. De sebaj, így is roppant ügyesen variáltunk és töreltenül próbálkoztunk. Az ősz beköszötével úgy tűnik újra elférnek a régi kedvencek is abban a kerek pocakjában: jöhet a krumplileves és a paradicsomos tészta is. De a titkos recept is itthoni sajátosság: a korábbi beszámolóink egyik legjobban tartott sztárja, Lizzy minden alkalommal asszisztál, mert tudja, hogy Sára még a saját minifalatját is szívesen megosztja vele. A micimackós tányér mellé gondosan oda van készítve egy-egy sajthéj, vagy kolbászvég, mert különben a tányér tartalma is vidáman az eb gyomrában landol, Sári nagy örömére. Így aztán egy falat Neked, egy falat a kutyának játékkal pompás lakomákat csapunk (töredelmesen bevallom, ez is azon nevelési elveket gyarapítja, amitől korábban azt hittem, elzárkózom, aztán rájöttem, hogy gyerekkoromban pontosan ugyanennyire szerettem az állatokat, és ez most sincs másként, tehát kár a gőzért!).

Úgy vettem észre, Sára nem különösebben kötődik tárgyakhoz, leszámítva a rongyit és egy-két kedvenc könyvét. Persze ez engem csöppet sem hátráltat abban, hogy az összes (saját elgondolásom szerint nélkülözhetetlen) kelléket be ne szerezzem neki, legyen az képességfejlesztő játék, vagy akár aranyos plüssállat. Van már mindenféle színű és szagú építőkockánk, formafelismerőnk, hangszerünk, a Szásholdas Pagony minden valamirevaló képviselője, féltucatot számláló babakollekciónk természetesen, és ez így van jól (mondom én). Legbelül persze tudom, hogy a boldogságot nem ebben mérik, és irgum-burgum, így kényeztetődik el a gyerek, de mit tehetnék, ha egyszer annyira élvezem?!? És szó se róla, pompásan eljátszunk, egy darab sem felesleges! Sőt, még így is akad a játszótéren olyan, amit legszívesebben hazavinnénk, de kizárólag azért, mert a másé. Szerencsére a földön vergődös hisztiknek nem mi vagyunk a főszereplői, és, amennyiben rajtam múlik, ez remélhetőleg így is marad. Könnyen beszélek, nekem egy angyali tündérlányom van!

Pusszantás: Sári és Dóri

0 Comments