Drágaságok!


Az ősz beköszöntével ténylegesen felmerült nálunk a bölcsikérdés is, nahát erről aztán tudnék mesélni. Persze már korábban feltérképeztük a környéket és a munkahelyi vonzáskörzetet is, és minekutána még korainak tartottam a képzeletbeli köldökzsinór lazítását, eltoltuk a határidőt márciusra, amikor Sári kétéves lesz. Igen ám, de semmilyen állami intézmény nem volt hajlandó év közben befogadni (még elméletileg sem) az oda jelentkezőket. Biztos, ami tuti alapon pár várólistára azért feliratkoztunk, és ezzel egyidőben belevetettük magunkat a magánbölcsődék keresésének izgalmas projektjébe. Mindenkit megnyugtathatok, akad belőlük bőven, mindenféle színű, szagú és szolgáltatású, egy biztos pont azért van: piszok sokba kerülnek. Tehát az a minimum, hogy felkapott filmsztárnak kéne lennem ahhoz, hogy egyáltalán megérje amellett munkát vállalnom, hogy Sára a nap felét tőlem távol egy hiperszuper megőrzőben tölthet. Arról nem is beszélve, ha netán beteg és kimarad, arra a napra is becsülettel kicsengethetjük az ellátásért járó bért. A hülyének is megéri! Egy szó, mint száz, egyelőre a magánbölcsi is parkolópályán, aminek köszönhetően a gombóc is elpárolgott a torkomból. És mekkora megkönnyebbülés ez! Őszintén bevallva nekem is legalább ugyanolyan, vagy még nehezebb lesz azt elfogadni, hogy nem követhetem végig az én Egyetlenem napját az ébredéstől lefekvésig. Persze ennek is eljön majd az ideje, de úgy tűnik, pár hónapig még élvezhetjük egymás társaságát, és a ’felhőtlen semmittevést’. A felnőttek világa pedig még várhat. Talán ha majd látom, hogy a napi játszóterezésen felül Sárának valóban igénye van a vele egykorúak társaságára, akkor természetesen kifundálunk valamit.

Képzeljétek, szúrópróbára utazunk. Na nem úgy, hanem a szó legszorosabb értelmében. Egész egyszerűen arról van szó, hogy ami szúr, az már csakis jófej lehet. Ilyen többek között a sün. Még szép, hogy kitüntetett figyelmet élvez, legyen szó akár plüss, akár kép, vagy éppen zoknidísz típusú süniről. De ott van még a kaktusz és a zöldburkú gesztenye is. Érthetetlen módon az én fakírjelölt kislányom úgy viszonyul ezekhez a teremtményekhez, mint korábban a legpuhább szörmékhez: automatikusan bekapcsol nála a füligszáj üzemmód, amint egy ilyen tulajdonságokkal bíró csoda kerül a látószögébe, dédelgeti, cirógatja őket, és ha nem bizonyosodnék meg róla magam is, hogy szúrnak, komolyan azt hinném, hogy simogatnivalóan puha játékkal van dolgunk. És ahogy azt kell, minden nap begyűjtünk pár véka gesztenyét, a saját kaktuszaink is itt virítanak az ablakpárkányon, nehogy már bérsimogatás legyen ebből is. Már csak azt várom, Sárikám mikor nyújtja be az igényt egy szöges matracra?


Ölelés: Sári és Dóri

0 Comments