2009. október 29. Bóbita szorozva Vuk az ennediken egyenlő...


Kedveseim!

Szépen haladunk mi is a korral, de ha igazán konkrétak akarunk lenni, picit visszarepültünk az időben, egészen pontosan gyerekkorunk dalaihoz és filmjeihez. Manapság éppen ezek vannak terítéken, én nem is értem, Halász Judit eddig hogy is nem rekedt be, hiszen végtelenített CD-n énekli nekünk naphosszat a Csiribirit és a Bóbitát? Mostanáig lapítottam, mert azt hittem, még nem telt el annyi idő András kisgyerekkora óta (amikoris szintén rongyosra hallgattuk ezeket magnókazettán), hogy felhőtlenül tudjam élvezni a zsigereimbe ivódott, de ettől eltekintve igazán eredeti és fülbemászó dallamokat. Aztán mégis előkerült (ugyanis Nonó is ezt hallgatta), és lám, én is önfeledten dudorászom Fiampéteréket és Sárával együtt táncolok rájuk. Úgy látszik Judit néni mégiscsak tud valamit! Sárikám pedig annyira szereti, hogy egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki valaha is megunná. Ha mégis, akkor jöhet a Kaláka (addig legalább ez az emlék hadd pihenjen)... wink Amikor épp nem hallgatunk, akkor nézünk, mégpedig Dargay Attila bácsi örökzöldjét, a kis rókát. Sajátos megnevezést kapott, Sári ’Bikk’-ként emlegeti, és közben a feje búbját tapogatja. Számomra talány, hogy mit is akar ez jelenteni, de hát én sem tudhatok mindent! Apa gyakran elcsodálkozik, hogyan jöttem rá, hogy épp a farmos könyvet szeretné olvasni, amikor Sárám fennhagon elkezdte utánozni a traktort? Ej, hát nem egyértelmű? Pedig a képlet teljesen egyszerű: károg, ha a varjú madarat keresi, gágog, ha a libát, és ezt mind tőlem tanulta, ott voltam, amikor először kimondta, szép is lenne, ha nem érteném a célzásokat! Persze akadnak összetettebb talányok, például a fúró és a varrógép hangja igencsak hasonlítanak egymásra, ott megintcsak a szituáció nyújt támpontot. Egy kis fejvakarással ugyan, de végülis mindent megfejtünk! tongue

Viszont ami számomra lenyűgöző, hogy egészen apró mozzanatokra emlékszik és összefüggést talál közöttük. De kifejtem, hogy mire is gondolok: ha füstölgő kéményt lát, a Mamát emlegeti, mert vele együtt hordták a fát és fűtöttek be a kemencébe (mondanom sem kell, hogy roppant mód tetszett Sárikámnak, amikor a kiskocsi tetején trónolt. Találtok illusztrációt a fotóalbumban erről is). A másik ilyen eset, mikor színezés közben szivecskére bukkantunk, rögtön Apukám jutott eszébe. Nekem pár pillanatig eltartott, amíg összeraktam a képet, nevezetesen azt, hogy nyáron a fonendoszkóppal hallgatták a szívdobogást, minden bizonnyal innen jöhet az asszociáció. Ez még nem minden, lépten, nyomon ilyen helyzetekbe botlunk: például a libikókán mindig felcsillan az én Gyönyörűm szeme és csak annyit mond: Anna. Ez arra utal, hogy Anna itt akrobatikázni szokott, amit neki majd csak akkor szabad, ha ugyanolyan ügyes, nagylány lesz. Az esze már most is úgy vág, mint a borotva, bámulatos! laughing

Ölelés: Sári és Dóri
Posted on 30 Oct 2009 by Dóra

<< Previous 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 Next >>

Content Management Powered by CuteNews