2010. február 14. Hat, hét nyolc, kilenc


Drágaságok!


Tartok tőle, hogy a lányom egy született plázatündér, annyira felvillanyozta a legutóbbi kiruccanásunk. Hogy kis színt vigyünk a mindennapi hólapátolásba, kitaláltuk, hogy felkerekedünk és busszal becserkésszük a legközelebbi játszóházzal ellátott bevásárlóalkalmatosságot. A buszozás startból felért egy mézesmadzaggal, úgy rohanntunk, hogy a lábunk se érte a földet. wink Amíg jegyet váltottam, Sárikám szemrebbenés nélkül faképnél hagyott volna, de kis ügyeskedéssel aztán mégis sikerült együtt utaznunk. Odaérvén az egyes sorszámmal ellátott csodát a forgóajtó testesítette meg. Jópár rund után hipp-hopp be is jutottunk, ahhoz, hogy folytassuk némi mozgólépcsőzéssel (csoda numero 2). Röpke negyed óránál ez sem tartott tovább, csakis azért hogy legyen idő a szintén dobogós csodának, nevezetesen a szökőkútnak. Ott aztán volt haddelhadd! Ekkorra már letettem róla, hogy a perceket számoljam, inkább élveztem, ahogy a gyerekek önfeledten nyomogatták a gombokat és mindannyiszor meglepődtek, ha a vízsugár az égig szökött (ez egy kis frissítő arcpermettel is szolgált, még egy ok a nevetésre). Egy ilyen intro után már a játékbolt kirakata is elég volt, nem is beszélve a butikok előtt szobrozó felcicomázott próbababákról. Már nem is emlékszem, hogyan keveredtünk el a valódi célállomáshoz, de tény, hogy az maga volt a kánaán! Mászóka, ugrálóvár, labdatenger, csúszdapark, játéksarok, szóval minden, ami szem-szájnak ingere. Sárám kapkodta is a fejét, nehogy véletlen lemaradjon valamiről, eszeveszett magabiztossággal vonszolt maga után, a fényképezőgép csak úgy lobogott a karomon. laughing A sok élmény egy bő óra leforgása alatt szépen lezsibbasztotta a kis kalandoromat, még szerencse, hogy nem váltottunk napijegyet. Levezetésnek fél liter víz és egy kis pogácsa, majd irány hazafelé. Annak ellenére (vagy pont amiatt), hogy csupa-csupa izgalommal telt a délelőtt, Sára meglehetősen nehezen adta meg magát az álommanóknak, de aztán akkorát aludt, akár egy mormota. Azóta is meséljük, képeket nézegetve újra átéljük a csodákat, és természetesen sort kerítünk még ilyen kiruccanásokra (csak aztán nehogy odaszokjunk)! smile

Képzeljétek, számolunk! Állatokat, babákat, építőkockákat, mindent, aminél kettővel több van. Vagyis inkább hatnál. Mert Sári nem aprózza el, ő úgy számol, hogy ’hat, hét, nyolc, kilenc’ és ennyi. Utána pedig akkurátusan megismétli ezt a bűvös négyest, és büszkén összecsapja a kezét, mint aki jól végezte dolgát. tongue Még a végén atomfizikus lesz! De még az sem kizárt, hogy nyelvész, ugyanis a dezoxiribonukleinsav kivételével mindent mond már, bámulatos! És nem csak, hogy mondd, de a Kit? Mit? Kié? Hová? kérdőszavakra helyes ragozással válaszol, és most már a mondatszerkesztése egyre többször rugaszkodik el az alany-állítmánytól, néha odabiggyeszt egy-egy tudatos ’ami’t, vagy ’miatt’-ot, én pedig mi tagadás, kicsattanok a büszkeségtől! smile


Puszil a professzorpalánta és felmenői
Posted on 14 Feb 2010 by Dóra

<< Previous 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 Next >>

Content Management Powered by CuteNews