Sziasztok!

Mondták, mondták, hogy nehéz, de ennyire? Most aztán tényleg úgy legyűrtek a hétköznapi teendők, hogy nem is tudtam megközelíteni az irományomat (ohóóó, ha még csak ez heverne pamlagon!) Estére az össz szellemi tevékenységem röhögve felér egy tengeri sünével, szóval elkezdhettek aggódni! No de tréfát félretéve, már annyira jók vagytok feladványokból, erre varrjatok gombot:

Bálint kétségbeesetten sír, mert borzalmas éhesen ébredt és már különben is túl van egy számára óráknak tűnő, szerintem villám tisztábatevésen. Evés előtt azonban ki kell szívni az orrát, mert kissé taknyos. Igen ám, de ott van Sári, aki bekakilt, de nem emiatt óbégat veszettül, az a legnagyobb problémája, hogy a pizsamáján lecsordult narancslé a fehér szőnyegen Európa politikai térképét mintázza. Feladat: milyen sorrendben lehet úgy eloltani a futótűzként elharapódzó katasztrófasorozatot, hogy a gyereksírást minimalizáljuk? Merészebbeknek extra pontokért: mindeközben megőrizzük hidegvérünket, legdurvább, megengedett káromkodás, ’a macska rúgja meg!’, ja és a bátorító mosoly elengedhetetlen. Kizárólag optimális megoldásokat fogadhatok el, a nyertesnek pedig örörmmel biztosítok lehetőséget megfejtése kipróbálására.
Állandó logisztikai zsonglőrködésben van részünk, úgyhogy nincs mese, vagy sürgősen rászokunk az ártalmatlanabbnak minősülő tudatmódosító szerekre, mint a csoki, meg a bárgyú sorozatok, vagy doppingolni fogunk.

De elég az önsajnálatból, inkább nekilátok életünk eseményeinek szélsebes feljegyzéséhez, mielőtt még lemaradtok a mi ki családi szappanoperánkról.

Anyaaaaa, menjünk már az óvodábaaaaaaaaaa! Hangzott el uszkve húszmilliószor azon az ominózus péntek reggelen, amikor beígértem Sárinak, hogy elmegyünk beiratkozni az oviba, hogy biztos, ami biztos alapon felvegyék, ha már tényleg itt lesz az ideje. El is mentünk, feltérképeztük, persze a feliratkozást kicsit elsiettük, mert állítólag nem érkezési sorrendben történik a felvétel és különben is csak májusban lehet beiratkozni. De nem mentünk hiába, mert felfedeztünk egy családi napközit. Azóta párszor már megfordultunk ott, leginkább a kollektív szellemben történő evés pozitív hatása miatt. És persze a gyerektársaság kedvéért. Még nincs tétje a dolognak, ha Sárikám megszokja és látom a hajlandóságot, párszor maradhat nélkülem is, de ehhez legelőször nem árt, ha bízni tud a gondozónénikben. Eddig megengedte, hogy segítsenek neki kezet mosni, azt viszont már nem, hogy teával megitassák. Kíváncsi leszek…

Azt hiszem, szabadalmaztatni fogok minden színben és méretben beszerezhető papírszkafandert, olyan tépőzárasat, mint a sztriptíztáncosoknak, ugyanis a koszos/épp mosásban lévő/elrakásra váró ruhák rotációja kezd kontrolálhatatlanná válni. Az addig rendben, hogy Bálint szereti a hasát, de elég rendszeresen túleszi magát, ami számára és számomra is napi többszöri átöltözéssel jár. Két hónaposan 5 kg és 60 cm volt, ezért a teljesítményért szó se róla, tenni is kell! Sári viszont újfent kicsattan a kreativitástól, ki sem esnek a kezébők a filcek, kréták és ceruzák. Az a jobbik eset, ha betartja a szabályokat, miszerint a papírra, kifestős füzetbe és a táblára rajzolhat, csakhogy valószínűleg túl egyhangúnak látja a fehér ajtófélfát és a sima asztalt, kíméletlenül dekorál. Eszem ágában sincs elvenni a kedvét a művészkedéstől, hiszen addig is önállóan játszik, úgyhogy inkább állandó készenlétben figyelem és igyekszem szép szóval megkímélni a becserkészett áldozatokat a dörzsiszivacstól.

Ölelés: Monostoriék

UI: Nem tudom, talán a miért korszak közeli hozzátartozója lehet a ’kinek hogy hívják a nevét?’ kérdéssorozat, ami most Sárikámat foglalkoztatja. Rendszersen végigvesszük, hogy kinek mi a neve, és azt is, hogy ki kinek a barátja/rokona? A legédesebb az volt, amikor neki szögeztem a kérdést, hogy engem hogy hívnak? Habozás nélkül rávágta, hogy Monostori Anya.

0 Comments