Szeretett Olvasóink!


Legfontosabb heti híreink következnek néhány mondatban, tudósítónk a helyszínről jelentkezik.

Sárám betöltötte élete első hónapját, el sem hiszem! Orvosilag kiszámolva pont két hetünk lenne még a szülésig, de hol van az már?!?

A mai napon 2500 grammot mértünk, ez azt jelenti, hogy 6 nap alatt 300 grammot kapott magára a kislányom! Nem is csoda, hiszen láthatóan nem az én étvágyammal büszkélkedhet. Fejébe vette, hogy a hörcsögök törzséhez csatlakozik, akkora pofazacskókat növesztett . Amikor felkel, úgy gondolja, hogy egyből jön a reggeli / ebéd / vacsora. Igen ám, de közbeszól az a fránya pelenkázás. Az utóbbi pár napban ennek kivédésére nagyon jó módszert talált ki, általában felemelkedik hídba, miközben kiabál, ahogy a torkán kifér. Aztán végre elérkezik az evés pillanata, olyankor öröm nézni, ahogy a kis tapadókorongjával rácsatlakozik az üzemanyag felvevő egységre, és addig nem engedi el, amíg kigyullad a „megtelt” lámpa a gyomrában. Olyankor édes álomba szenderül, és abba sem hagyja a mosolygást. Az én örömkönnyeim meg áztatják a ruháját . Persze már közben is alszik, de tudvalevő, hogy kemény meló ez, ki ne fáradna el!

Azt a jó tulajdonságomat fedeztem fel, hogy a nap bármelyik szakában el tudok aludni! Úgy látszik, tanulok Sárától...

Még annyi minden történt velünk a héten: voltunk szemészeten rutinvizsgálaton ahol Sárikám hősiesen végigaludta a várakozást a folyosón zajló zsibvásár ellenére és hősiesen tűrte, ahogy cseppentenek a szemébe. Szerencsére minden rendben van vele, biztos, hogy sasszemű lesz, mint az Apja. Ezen kívül már többízben voltunk karikázni a parkban, ezt az időt is alvással üti el, de én annál boldogabban tolom a babakocsit!

Túl vagyunk az első manikűrözésen, ami neki nem jelentett lelki törést, csak nekem remegett a kezem, mert alig láttam, hogy hol van vége a bőrnek és hol kezdődik az a parányi köröm. Ugyanígy tartottam az orrszívó-porszívótól is, de Sára azt is bámulatos nyugalommal tűrte, tudniillik a kis mohó felszívta az orrába az anyatejet és szuszogás közben zavarta, ahogy szipákol.

Fürdéskor már annyira rutinosak vagyunk, hogy mire észbe kapna, hogy sírni kell, már jól be van bugyolálva a fürdőlepedőbe. Lassan élvezni is fogja a lubickolást (lásd mellékletek)!

Búcsúzóul küldök néhány pillanatképet, de vigyázat a jókedv fokozására alkalmas hatással bírnak!


Millió puszi: Sári és Dóri

0 Comments