Kedveskéim!


Most igazán rövid leszek, mert nemsokára itt a séta ideje:o) Egyelőre én élvezem még csak igazán, mert a kislányom nem azon gyerkőcök közé tartozik, aki annál jobban alszik, minél jobban zötykölődik, összerezzen minden nagyobb bukkanónál, úgyhogy óvaosan lassítani szoktam, hogy nyugodt legyen az álma.

Meg kell említenem (és illusztrálom is) kis családom legújabb kedvenc elfoglaltságát. Apja leheveredik a kanapéra és Sárikám szépen elnyúlik rajta, mint egy kisbéka, így tunak irigylésre méltóan édesdeden aludni. Egyelőre jó móka ez, de kicsit izgulok amiatt, hogy az okos kis tündérkém felismeri, ezt bármikor követelheti tőlem is és akkor nem sok mindenre lesz időm napközben. Viszont akkorra tartogatom a szigorúbbik énemet .

Az utóbbi napokban elég sok időt töltök Sárám pocakjának simogatásával, ugyanis panaszkodni szokott, hogy fáj neki. Szerencsére ez nem befolyásolja az étvágyát, sokszor két óránként áll neki cuppogni, jelezve, hogy megéhezett. Meg is látszik rajta, már 2800 gramm, úgyhogy május 6-án (az elméleti születésünk napján) simán eléri a 3 kg-t. Elnézegetem és arra gondolok, hogy hol férne el, meg ki (!?!) bennem egy ekkora bébielefánt?

Sok puszit küldünk: Sári és Dóri

0 Comments