Sziasztok!

El kell, hogy mondjam, a lányom nagyon rafiált, nem dől be a felnőttek trükkjeinek. Egy sírósabb napon próbáltam cumit rakni a szájába, de a szilikonos csodától öklendezett, mivel túl kemény, a latex típusú cuminak adott egy esélyt: beleszívott kettőt-hármat, aztán felismerte, hogy ebből bizony nem jön semmi, erre fintorogva kiköpte. Félreértés ne essék, egyáltlán nem az a szándékom, hogy függővé tegyem, vagy mindig betömjem a száját, ha sír, csak éppen kényelmesebb érzés, ha a van kéznél egy nyugtató fegyver, ha mondjuk olyan nyilvános helyen törik el a mécses, mint a Római part tegnap délután. Békésen majszoltuk a hekket, Sárám aludt a kis kocsijában, csak éppen a dühöngő kétévesek erre nem voltak tekintettel és felébresztették. Bepróbálkoztam mindennel (ölbevevés, ringatás, suttogás, éneklés, séta, de egyik sem ért semmit). Ekkor nem volt más hátra, bitrokba vettünk egy, a Dunára néző padot és a textilplenka jótékony takarásában cicivígasztalást alkalmaztnk. Ez természetesen a kedvenc, innentől minden rendben volt. Csak éppen fél évvel ezelőtt nem gondoltam volna magamról, hogy fesztelenül (jó, azért egy kicsit feszengve), pár ezer emberrel körülvéve cicizteti fogok. De ezt is túléltük!

Múlt héten találkoztunk azzal a két kislánnyal, akikkel Sára egy napon született, az anyukájukkal egy szobában voltam. Eszmét cseréltünk a csecsemőgondozási kalandjainkról és ismételten arra a következtetésre jutottam, hogy az enyém egy földreszállt angyal. Nincs olyan, hogy nem eszik és cselezni kell, nem követeli, hogy folyton ölben legyen, nem sír megállás nélkül, csak ha valami baja van. Erről jut eszembe, elkezdtem feltérképezni a sírásfajtákat, ez egy nagyon érdekes dolog. Van az éhes sírás, ezt cuppogás kíséri, van a fázós sírás, itt a száj-, és végtagok nyárfalevelet leköröző mozgása jellemző, aztán még van a fájalmas sírás, ez szívszorító. A kedencem viszont a ’találd ki anya, mi bajom van?’ sírás, amikor a fantáziámra van bízva, hogy mivel feledtetem a szomorúságát bömbölő csöppségemnek.

Rájöttem, hogy nálunk a hasfájás egyáltalán nem egy állandó dolog, leginkább attl függ, hogy anya mit eszik. A hírhedt K betűsök (karfiol, káposzta, karalábé és társai) és hüvelyesek mellett még elég sok minden felkerült a tiltólistára. Előtte gond nélkül ettem retket, gombát, paprikát is, na ezeket most hanyagolom és azóta csak nagyon ritkán töltjük hasfájással a napjainkat. Persze vannak olyan időszakok, amikor a pukik úgy kapaszkodnak odabent, hogy Sárikám csak nagy erőfeszítések és nyögések árán tudja kitessékelni őket, de eddig mindig a kislányom nyert!


Puszik: Sári és Dóri

0 Comments