2008. május 20. Szurik hete
Drágáim!
Nagy megpróbálatásokon vagyunk túl, voltunk vérvételen (csak kötelező ellenőrzés miatt a Gyermekklinikán), megkaptuk az ilyenkor esedékes kötelező oltást is, olyan kozmikus sebességgel, hogy még sírni sem volt időm, máris Sárámat kellett vígasztalnom. Tiszteletreméltó bátorsággal viselte, csak rövid ideig, de annál nagyobb intenzitással bömbölt. Aztán a féltő-gondoskodó Nagymamákok tanácsára borogattam az oltás helyét, nehogy begyulladjon. Leragasztani semmi esetre sem akartam, mert minek tépkedjem a bőréről a tapaszt, inkább kerestem valami kis szalagot. Találtam is szép bordó szalagot, örömmel nyugtáztam, hogy most már nem csak az ilyenkor várható lázat ússzuk meg, de az igéző tekintetek ellen is védve vagyunk. Csak azzal nem kalkuláltam, hogy víz hatására a bordó festék megfogja a kedvenc nyuszis pizsamánk bal lábszárát. De hála a Vanish nevű találmánynak nyomtalanul eltüntettem, ismét olyan, mint új korában.
Úgy érzékelem, lassan vége az eszik-alszik korszaknak, már egyre többet van ébren, olyankor pikk-pakk megszámolja a kockákat a fejvédőjén, komoly hozzáértő tekintettel ellenőrzi a tapétán található rücskök elhelyezkedését és akkor előveszi az ’unatkozom, csináljunk már valami értelmeset!’ sírását, amit akkor hagy abba, ha az Apja tánclépésekkel szökell vele a lakásban, esetleg hintáznak a teraszon, vagy felveheti a repülőpózt valamelyik felmenője karjában (ha nem lenne mindenki számára egyértelmű, hogy azt hogy kell, mellékelek képet segítségül). Én azt élvezem legjobban, amikor éppen nagy átéléssel csinál valamit: erőlködik, vagy hadonászik, majd minden előzmény nélkül elalszik a mozdulat közben félúton. Zabálnivaló! De nyugalmunk viszonylagos megőrzése érdekében azt hiszem, legjobb lesz, ha beszerezzük az ilyenkor beváló foglalkoztató szőnyeget, forgó-zenélőt és katapult széket (hogy elejét vegyem a megkövezésnek, miszerint ez utóbbival megszabadulni akarunk csemeténktől, elárulom, ez amolyan szülői szakszó, csupán egy kényelmes ülőkéről beszélünk, amiben roppant mód élveznek ringatózni az ilyen korú lurkók).
Csóközön: Sáratschillagviráxál és anyukája
Nagy megpróbálatásokon vagyunk túl, voltunk vérvételen (csak kötelező ellenőrzés miatt a Gyermekklinikán), megkaptuk az ilyenkor esedékes kötelező oltást is, olyan kozmikus sebességgel, hogy még sírni sem volt időm, máris Sárámat kellett vígasztalnom. Tiszteletreméltó bátorsággal viselte, csak rövid ideig, de annál nagyobb intenzitással bömbölt. Aztán a féltő-gondoskodó Nagymamákok tanácsára borogattam az oltás helyét, nehogy begyulladjon. Leragasztani semmi esetre sem akartam, mert minek tépkedjem a bőréről a tapaszt, inkább kerestem valami kis szalagot. Találtam is szép bordó szalagot, örömmel nyugtáztam, hogy most már nem csak az ilyenkor várható lázat ússzuk meg, de az igéző tekintetek ellen is védve vagyunk. Csak azzal nem kalkuláltam, hogy víz hatására a bordó festék megfogja a kedvenc nyuszis pizsamánk bal lábszárát. De hála a Vanish nevű találmánynak nyomtalanul eltüntettem, ismét olyan, mint új korában.
Úgy érzékelem, lassan vége az eszik-alszik korszaknak, már egyre többet van ébren, olyankor pikk-pakk megszámolja a kockákat a fejvédőjén, komoly hozzáértő tekintettel ellenőrzi a tapétán található rücskök elhelyezkedését és akkor előveszi az ’unatkozom, csináljunk már valami értelmeset!’ sírását, amit akkor hagy abba, ha az Apja tánclépésekkel szökell vele a lakásban, esetleg hintáznak a teraszon, vagy felveheti a repülőpózt valamelyik felmenője karjában (ha nem lenne mindenki számára egyértelmű, hogy azt hogy kell, mellékelek képet segítségül). Én azt élvezem legjobban, amikor éppen nagy átéléssel csinál valamit: erőlködik, vagy hadonászik, majd minden előzmény nélkül elalszik a mozdulat közben félúton. Zabálnivaló! De nyugalmunk viszonylagos megőrzése érdekében azt hiszem, legjobb lesz, ha beszerezzük az ilyenkor beváló foglalkoztató szőnyeget, forgó-zenélőt és katapult széket (hogy elejét vegyem a megkövezésnek, miszerint ez utóbbival megszabadulni akarunk csemeténktől, elárulom, ez amolyan szülői szakszó, csupán egy kényelmes ülőkéről beszélünk, amiben roppant mód élveznek ringatózni az ilyen korú lurkók).
Csóközön: Sáratschillagviráxál és anyukája
Posted on 08 Dec 2008 by Dóra
<< Previous 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 Next >>
Content Management Powered by CuteNews