Szervusztok Drágaságok!


Hogy nem kilométerhiányban fogok megmekkenni, az tutifix. Ugyanis Sárabömbölő elhallgattatásának az a titka, hogy a hálószoba, nappali és előszoba összenyitásával kialakuló tágasnak nem mondható kört napjában többezerszer megtesszük. A kislányom egy darabig kapkodja a fejét a sok érdekesség láttán aztán belefárad és végre lehunyja a szemét. Ilyenkor lehet maximális óvatossággal belecsempészni a kiságyába. Ja, egy fontos momentumot kifelejtettem: hogy teljes legyen a kép rendületlenül énekelem neki a népdalrepertoáromat ABC sorrendben (még szerencse, hogy van előéletem, így több órán át változatos dallamokkal tudom szórakoztatni őnagyságát ismétlés nélkül).

A fenti szösszenet még mindig annak a jele, hogy Sári nem szeret ébren egymagában feküdni, pedig örömmel tájékoztatlak, hogy a korábban említett kiskópékat lekötő alkalmatosságok közül háromból kettővel rendelkezünk: ajándékba kaptunk egy roppant jó mackókertészes foglalkoztatószőnyeget, ahol a sárgarépa sípol, a fehérrépa pedig dudál, a levelek meg zörögnek. Nagyon jópofa, csak még egy icipicit kell fejlődnük ahhoz, hogy valóban tudjuk értékelni (ugyanis eddig csak elszundított rajta és amikor felébredt pánikszerű sírásban tört ki, nem emlékezett, hogy is került oda - ezért is nem tudtam még értékelhető fotót készíteni). Ellentétben a katapult székkel, óóó, ez egy huncut kis találmány, a himbálózása igencsak emlékeztet az emberi ringatásra, így Sára már több, mint egy órát elücsörgött benne, persze mozgatni kell folyamatosan, de nyugi nem ettől fogok ínhüvely gyulladást kapni, inkább a sok hátsimitől, amit alvás közben szoktam alkalmazni, ha felsír, mert fáj a hasa, de még visszafordítható az ébredési folyamat. Ebből sosem elég...

Ezek voltak a hétköznapok, viszont a hétvégénk csupa bulival telt, kertipartiból babazsúrba mentünk, amiből Sárikánk csak annyit érzékelt, hogy néha nem anya, vagy apa ölében kötött ki, viszont egyáltalán nem zavartatta magát másnál sem, azt mondják, majd nagyobb korában. Mindenesetre felvettük a kedvenc ünneplős partyszerkót, erről is küldök egy képet (külön érdemes figyelmet szentelni azoknak a vadító lábaknak).

Visszaolvasva rájöttem, hogy igazságtalan vagyok, mert mostanában állandóan azt emlegetem, hogy mennyit sír. Tényleg jut az ordításból minden napra egy kicsi, de ezzel szemben Sárám olyan fegyelmezett, sosem szokta kerestülhúzni a számításaimat. Büszkén újságolhatom, hogy heti egyszer járok úszni, ez kb. másfél órás távollétet jelent, ilyenkor az apját boldogítja, nagyon ügyesen elvannak ők ketten, egyetlen feltétele van az idillnek, hogy tele legyen a pocak. Ja, és már voltunk többször „munkaebéden”, ami annyit tesz, hogy kisétálunk a közeli parkban levő étteremhez és együtt ebédelünk a vállalkozó szellemű munkatársakkal... és nem mellesleg lubickolunk a kedves szavakban, miszerint tündérien édes ez a kislány!

Csókoltatunk: Dóri és Sára

Ui. IMÁDOM!!!

0 Comments