Drágáim!

Nagy esemény volt tegnap! A kislányom ÉBREN (nem álmában jóllakottan) elereszett egy mosolyt! A boldogságtól azonnal könnyek szöktek a szemembe, az egyáltalán nem izgatott, hogy az első kedveskedés nem nekem, inkább az elefántnak szólt. Utána még felém is küldött egy szélesszájú arckifejezést, és mire nyúltam a fényképezőgépért már el is illant, de annál értékesebb volt, ezt tuti nem fogom elfelejteni! És alig várom a következőket, meg a gurgulázó nevetést.

Sára amúgy egy nagyon huncut teremtés. Olyan éles ésszel méri fel a különböző helyzeteket, hogy csak úgy lesünk! Kedvenc tartózkodási helye Anya vagy Apa ölében van, de nem ám fekvős pózban, hiszen ő már nagylány! Üldögél és néz azokkal az utánozhatatlanul gyönyörű szemeivel. Újabban már kiharcolja, hogy alvás közben is ölben lehessen, különben le sem hunyja a szemét. Rendszerint elalszik evés közben és egészen addig édesdeden szunyókál, amíg meg nem közelítjük a kiságyat, na akkor felharsan az elégedetlen sírás, Anya szíve pedig meglágyul és inkább megpróbál kényelmesen elhelyezkedni, hiszen az elkövetkezendő két órában csak minimális mozgás megengedett annak érdekében, hogy Sári kialhassa magát.

Még a szakkönyvek is írják, hogy van ilyen időszak, és különben is fél éves koráig az a legfontosabb, hogy a csöppség komfortérzete ki legyen elégítve, a nevelés csak utána kezdődhet, úgyhogy nem tartok attól, hogy 4 éves korában is majd az ölemben kell hurcolásznom ahhoz, hogy pihenjen. Bevallom, hajnalban igencsak nehezemre esik szorongatni, mert csukódnak le a szemeim és attól félek, hogy bármelyik pillanatban kiejtem a kezemből, viszont ilyenkor különösen igényel, mivel a fránya pukik miatt nem tud nyugodtan aludni. Éjszaka egyébként mint a kisangyal átalszik 5-6 órákat egyhuzamban, enni is félálomban szokott, arra szoktam ébredni, hogy cuppogtatja az öklét, annyira édes! Jó, elismerem, szeretném hinni, hogy a híres Suttogó módszer működni fog, ha elkezdem, és pláne azt szeretném erősen hinni, hogy képes leszek végigcsinálni. Most még csak lapozgatom, majd meglátjuk...

Csóközön: Dóri és Sárazsarnokkirálylány

0 Comments