Kedveskék!

Most egy nappal előrehoztuk a hírlevelünk küldési időpontját, ugyanis pillanatokon belül indulunk nyaralni és már szörnyen izgatottak vagyunk. Felpakoltuk még a jövő hetet is napozósátortól kezdve a fürdetődézsán át az utazóágyig, az egy hónapra elegendő ruhakollekcióról ne is beszéljünk (egész hétvégén listákkal rohangáltam, nehogy véletlenül itthon maradjon valami, persze ez úgyis ott derül majd ki). Én nem is tudom mi lenne velünk kombi autó nélkül, arra nem is merek gondolni, mekkora slamasztikában leszünk a második gyerekkel. De már más is megoldotta, ennél sokkal nehezebb helyzetben is, úgyhogy mi sem adjuk olyan könnyen a bőrünket!

Van pár dolog, ami miatt rágom a körmeimet, pl. hogy vészeljük át a hosszú utat, tudunk-e majd aludni az új helyen, miként töltjük majd a napokat a tengerparton, stb. Egy ekkora kis ember életében a legfontosabb dolog mégiscsak az evés. Minden nap arról szó, hogy mikor eszünk, a többi csak ezután következik. Rájöttem, hogy az emberi szervezet egy pompás folyadékátalakító. Minden nap betermelek minimum 4 liter folyadékot víz, gyümölcslé, tej és tea formájában, aminek köszönhetően Sára boldogan lakmározhatja az anyatejet, amikor csak akarja. És még az is vicces, hogy amikor tej van a ciciben, úgy érzem, mintha egy merülőforralót is rejtegetnék a bőröm alatt. Imádom ezt a csodát, csak éppen az utóbbi héten megingott az ezzel kapcsolatos magabiztosságom, mivel csökkent a mennyisége. Meg is vagyok ijedve rendesen, hogy lefogynak a kis Drágaságom hurkái, az meg különösen aggaszt, hogy Sárikám kizárólag farkaséhesen fanyalodik a tápszerre, vagy idegen anyatejre... Persze bíztatnak, hogy ez csak átmeneti időszak, mivel most van a fejlődési ugrás, REMÉLEM!!! Eddig minden elképzelhető trükköt bevetettem (kecskerutafű tea, homeopátiás bogyók, jógagyakorlatok, gyógynövénykapszula, kényszerpihenő, stb.),valamelyik csak meghozza a gyümölcsét, ha pedig mégsem, Sárám kénytelen lesz megbarátkozni a gondolattal, hogy eszi, nem eszi, nem kap mást . Még távolról sem adtam fel a küzdelmet ám, és roppant mód örülök annak, hogy mostanáig minden simán ment, ahogy ezt a mérleg is mutatja: 3 hónap = + 3 kg, vagyis 12 hét alatt 1800 grammról közel 4800 grammra tornáztuk fel magunkat, ez azért nem semmi, azt hiszem, ennél büszkébb már nem is lehetnék .

Szívmelengetésül küldök egy ’Sára pom-pomlányos’ fotót, újabban ez a kegkedvesebb szerelésünk teljesen komoly térdlibbentős szoknyával! Jövő héten pedig ígérem, válogatok ízelítőt a kánikularuhakölteményeinkből is .

Na, jók legyetek, aztán beszámolunk, ha visszajötünk!

Puszil: Sári és Dóri

0 Comments