Sziasztok Drágaságok!

Már megint messzire bátorkodtunk utazni, ami eddig nem is tűnt olyan messzinek. A szüleimnél vagyunk Erdélyben. Mondanom sem kell, hogy az én kis Sárámmal az ideút intenzív kalóriaégetés, hogy finoman fogalmazzak . Úgy ügyeskedtünk, hogy pont akkor megyünk majd, amikor a délelőtti igazak álmát alussza, mire kiértünk a városból, hipp-hopp fel is ébredt és egy értékes fél óra után rázendített, hogy márpedig neki elege van. Két sírás között, a levegővételnél lehetett hallani, ahogy sercegnek az idegszálvégződéseim, csomószor ott tartottam, hogy inkább forduljunk vissza. Ha megálltunk pihenni, Sári mindjárt élvezettel nézett körül, mintha mi sem törént volna. És ez így ment félútig, onnan kifáradt és legközelebb szerencsére csak a Kolozsvár táblánál ébredt fel.

Nagyon jó itt! Olyannyira, hogy már most elhatároztuk, a tervezett egy hétre még ráhúzunk egyet, annál is inkább, mert egyelőre nem hiányzik az utazás okozta trauma... Sárám egészen megszokta új ideiglenes otthonát (hozzáteszem, a jót könnyű megszokni, hiszen itt ő a központ és akad sok ölelő kéz, ergo a háton fekve töltött idő jelentősen lecsökkent). Talán a friss hegyi levegő teszi, de akkorákat alszik, mint a mormota, időnként én is követem a példáját . Így sokkal kiegyensúlyozottabb, csomót nevet és már több, mint egy órát el tudtunk úgy ütni, hogy csak nézegettük a játékokat (micsoda haladás)! Ezen kívül csomót szoktunk tornázni, gyakoroljuk a hempergést, egyelőre még csak hasról hátra megy egyedül, de az olyan ügyesen! Ja, és van ám újabb varázseszköz ha mégis eltörne a mécses. Ez nem más, mint Anyukám hirtelenkék extrazajos porszívója. Ha azt beidítjuk, az én kislányom egy csapásra elfelejti a bánatát, kimereszti a csillagszemeit és feszülten figyel. Lehet az öt perc, vagy fél óra, teljesen mindegy. Azt sajnos nem mondhatom, hogy csend van, csupán azt, hogy nincs sírás. Van helyette zúgás!

Múltkor említettem a fürdetődézsát, most már bátran kijlenthetem, hogy ez nekünk nagyon bevált! Eredetileg helytakarékossági megfontolásból vettem az utazásra, de mivel azóta nincs kétségbeesett üvöltés fürdéskor, ezért mindig ezt használjuk. Leginkább egy káposztásvödörhöz tudnám hasonlítani, elég mókásan trónol benne a mi kis Királylányunk, de tényleg sokkal nyugodtabb, mivel gyakorlatilag nem a hátán fekszik, hanem felveszi a magzati pózt. Természetesen erről is küldök fotót.

Nemsokára újra jelentkezünk, addig legyetek jók!

Puszil az utazóbajnok család

0 Comments