2008. augusztus 12. Méregtelenítés gyerekfejjel


Sziasztok!


Anyja lánya, nem vitás… Már most elkötelezettje lett az egészséges életmódnak, igen ám, de a maga módján. Sárámnak is szemet szúrt a látványos súlygyarapodása (amire én mellesleg oly’ büszke vagyok), ezért egyik napról a másikra úgy döntött, tenni kell valamit. Szerdától péntekig masszív léböjt kúrát tartott, ami abban nyilvánult meg, hogy a jó kalóriadús tej helyett szinte csak vizet volt hajlandó inni, de azt ipari mennyiségben! Vakargattam is a fejem, mivel már megint veszélybe kerültek azok a zabálnivaló kis hurkák, de az én lányom egyszerűen hajthatatlan. Ha valamit nem akar, simán vethetek cigánykereket, akkor sem vagyok nyerő. Küzdöttem is rendesen, mire szerény kis 30 ml-ket sikerült lecsempésznem a bendőjébe, viszont éjszaka, mintha nem is ugyanaz a nappal fogyókúrázó kiskópé lett volna, olyan szépen becupákolta a szokásos jókora adagokat, hogy öröm volt nézni. Bántam is én, hogy többször kelünk! Így csak öt körmömet rágtam le a tízből. Rutinos Anyuka barátnőim nyugtatgattak, hogy a meleg miatt nincs étvágya, valószínűleg tényleg így volt, már szerencsére nyoma sincs, úgyhogy Pánik Palkó visszabújhat oda, ahonnan jött tongue.

Az egészséges életmód ugye nem csupán táplálkozáson múlik, a mozgás is lényeges. Márpedig az én drága kicsi Sárikám állandóan erőművészkedik. Ha ölben van, folyton kinyomja magát, állni szeretne (gyorsan rá is adtam élete első pár cipőjét, nagyon kis csinos volt!). Ezen kívül már próbál hátról hasra fordulni, el is jut a kitekeredett ’C’ testhelyzetig, lábak már a helyén, csak az alsó keze van útban, azzal még nem jött rá, hogyan kell ügyeskedni, olyankor dühös nyögésbe kezd és Anya picit segít. Látva, hogy milyen izgága, gondoltam egyet és bejelentettem magunkat baba-mama jógára, és izgatottan vártuk a csütörtököt. Legalábbis én. Sárámat pedig felkészítettem, hogy milyen jó lesz, együtt fogunk pörögni a hátunkon. Olyannyira ráhangolódott, hogy délután fél kettőkor lement alfába, legközelebb ötkor kelt fel. Mondanom sem kell, hogy a foglalkozás 4-kor kezdődött. Hát ezegyszer nem nekünk. Életünk első jógaórája átaludva az igazi, talán majd ezen a héten eljutunk és kipróbáljuk, én már annyira kíváncsi vagyok!

Sára az ujjszopi tökéletesítésén dolgozik, már van is egy tuti technikája. Órák hosszat gyakorolta: úgy gondolta, egy ujj nem cumi, három ujj már sok, úgyhogy két ujja (a gyűrűs és a középső) sajátos ’rapper’ fogásban a szájában, és a szemek reflexszerűen csukódnak, igazak máris álma ott lebeg a levegőben, alvás garantálva. Ezzel talán kiváltható a liftezés. Nem bánnám, hiszen már lassan bejelentkezhetek térdprotézisre wink .

Kézeljétek, örököltünk egy szuper kengurut és nagyon élvezzük! Az első kipróbálásnál Sára 2 perc alatt elaludt, csak akkor még nem voltam eléggé felkészült, fogalmam sem volt, hogyan hámozhatnám le magamról anélkül, hogy felébredne. Sebaj, előkaptam egy jó kis könyvet (amióta Sári megszületett ez az első) és röpke 3 órás derékedzés alatt ki is olvastam – ugyanis annyit aludt - . Ezután már lemerészkedtünk a ’placcra’ körbenézni az én kis Zsebibabámmal, végig dumált, rugdosott a lábaival örömében, hogy ölben van, előre néz és ráadásul haladunk is közben. Én is profitálok a dologból, mert így mehetünk együtt intézkedni, vásárolni, a hátam pedig lassan olyan lesz, mint az úszóknak laughing.


Ölelés: Sári és Dóri

Ui. Ahhoz képest, hogy régebben nem szerettem fotózni, most nem telik el úgy nap, hogy ne kattintgassak. Nézzétek meg az eredményt!
Posted on 08 Dec 2008 by Dóra

<< Previous 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 Next >>

Content Management Powered by CuteNews