Kedveseim!

A Lányomból keresztlány lett! Vasárnap ünnepélyes keretek között, meghitt családi körben történt az esemény és boldogan újságolhatom, hogy szép emlék marad . A mi drága Sárikánk kisangyal módjára viselkedett, csak akkor volt pici szájlegörbülés, amikor a lelkész bácsi (aki mellesleg az én kedvenc hittantanárom volt a gimnáziumban) keresztet rajzolt a homlokára. Biztos nem ment volna ennyire simán, ha mondjuk a nyakonöntős-, netán a megmártózós módszert kellett volna túlélnünk, de szerencsére az evangélikus vallás humánus hagyományokat ápol. Az oltárhoz való kivonulásnál szépen felsorakoztunk és a Keresztszülők két tündérbogár kisfia (ők a mi keresztfiaink az egyszerűség kedvéért) természetesnek vették, hogy nekik is ott a helyük, annál is inkább, hogy korábban őket is itt keresztelték. Bence Sára haját simogatta, Marci pedig a térdeplőn akrobatikázott a gyülekezet derültségére és ez így volt tökéletes. Most veszem észre, hogy ez a bekezdés csak úgy hemzseg a ’kereszt és társai’ szavaktól, de máshogy ezt nem lehet elmesélni, akkor most inkább mással folytatom.

A mi kis Csöppségünk még nincs is fél éves és máris olyan szépen belakta az otthonunkat, hogy öröm nézni. Amióta megszületett már a költözésen gondolkodunk. Persze ez még kicsit várat magára, addig abból főzünk, ami van. A nappalink szép csendben játékbarlanngá vedlett át, - pedig még a hintát és a kölyökugrálót fel sem szereltük - amerre a szem ellát a lakásbabn, játékok, foglalkoztatószőnyeg, barikád, pihenőszék, babakocsi, pelenkahegyek, kiságy és egyéb elengedhetetlen gyerektartozék. De mit lehet tenni, ha egyszer ennyi mindenre szükségünk van, ahhoz, hogy minden nap ilyen boldogan teljen! Megfigyeltem, hogy Sári olvasni szeret a legjobban. Van mindenféle képességfejlsztő egységünk, de mégis a puha kis lapozósok kötik le leginkább a figyelmét (most már két sípolós, recsegős, csilingelős, nyálazható, cibálható könyvvel dicsekedhet a mi kis játékkönyvtárunk). Persze nem hagyatkozunk csupán a látottakra, gyártottam hozzájuk hangutánzós meséket, úgyhogy remekül elmókázunk velük.

Csóközön: Sárababa és Dóri

Ui. A keresztelőre felvettük ugyan a nyárias ünnepi ruhácskát, de a hideg idő miatt csak a kardigán alól kandikált ki itt-ott...

0 Comments