Sziasztok!

Magyaráznom kell az újfajta levélküldési stílusomat, ugyanis a múlt heti beszámolónkat csak a szemfülesebb olvasóink fedezték fel a csatolmányban. Azért volt szükség az irományt is ide száműznöm, mivel valamilyen furfangos csellel a technikai kisördög sok mailboxbabn olvashatatlanra dekódolta az egész szöveget. Nem a megszokott módon krixkraxosra változtatta (amit egy gombnyomással helyre lehet hozni), hanem az összes ékezetes magánhangzót törölte, így pl. a 'szájlegörbülés' nemes eleganciával csak 'szjlegrbls'- ként lelte helyét a mondatban. Na, erre varjá’ gombot! Ennyi erővel akár lengyelül is írhattam volna, persze, ha tudnék lengyelül... De nem hagytam annyiban, mostanra mindenféle cselt kiötöltem azért, hogy akit tényleg érdekel Sárikám kalandos élete, megfelelő formában értesüljön a híreinkről. Hogy helyrehozzam az előző heti bakikat, a múltkori levelemet bemásolom ennek a végére, az annál is korábbit pedig most csatolom, így remélem senki sem szenved hiányt belőlünk;-). Ezek után pedig mindkét küldési formát alkalmazni fogom, hogy még véletlenül se maradjatok le a sztorikról .

Biztos ismeritek a szoptatós párna fogalmát. A mi kellékeink között is szerepel egy örökölt, rózsaszín nyuszikás darab, és annak ellenére, hogy első ránázásre felesleges porfogónak tetszik, eddig igen jó szolgálatot tett. Valahogy úgy alakult, hogy az anyatejjel táplálás időszakában pont nem használtuk, mivel kényelmesebb volt ölben szorongatnom Sárámat, viszont a nagyhasú korszakban lábtartónak kitűnő volt, most pedig, hogy az én Kislányom nem kevesebb mint 6,5 kg-t nyom, szintén jól jön. Evéskor kifli alakban fotelt készítek belőle, Sára, mint egy kisbéka elterpeszkedik és mire kiürül a cumi, gyakran el is alszik benne, úgy kell kihámozni, hogy átrakjam a kiságyába.

Képzeljétek, a gyerekorvosunk is megerősítette a sejtésemet, miszerint Sárának elkezdtek nőni a fogai. Persze, ha gondosan utánaszámolunk, nem is olyan korai ez, csupán újabb bizonyítéka annak, hogy milyen gyorsan repül az idő, lassan (mit lassan, 9 nap múlva) fél éves lesz! Szerencsére az éjszakai nyugalmunkat eddig nem dúlta fel a fogacskák növesztése, csupán azt vettem észre, hogy Sára mindent, amit kézbe vesz, egy határozott mozdulattal a szájához emeli és jó erősen ráharap. Leggyakrabban ez az az ő keze, vagy az én valamelyik ujjam, de amíg nem bújtak elő a kis recék, egyáltalán nem vészes. Ezen kívül másra is használja a kezeit, elkezdett vakargatni minden elérhető dolgot. Legyen az a cumisüveg, Apa karja, Anya nyaka, a játszószőnyeg, vagy akár a fal. Vasárnap reggel 7-kor például arra ébredtünk, hogy Sára hangos ásítások közepette kaparászta a fejvédőt a kiságyában, és ez látszólag roppant jól lefoglalta. A hangos ásítást úgy kell elképzelni, hogy 'U' alakúra pödri parányi kis nyelvét és egy angyali sóhaj kíséretében tátog, na, akkor rámtör a csillapíthatatlan ölelhetnék, annyira édes!


Csóközön: Sári és Dóri

0 Comments