Drágaságok!


Sára láthatóan élvezi, hogy kezd ura lenni a végtagjainak, mi több, akaratlagosan irányítja a mozgását. Sok időt töltünk a földön a játszószőnyegen, és napról, napra ügyesebben evickél. Rájött, hogy a messzebb megbújó játékok sem elérhetetlenek, és ugye a kúszás-mászás még nem igazán megy. De kifigyeltem, hogy felfedezte, ahhoz, hogy eljusson A-ból B-be átgördült hasra, majd tovább hátra és ripsz-ropsz egy méterrel odébb találta magát. Diadalmas mosoly arcocskára telepedett, áhított tárgy természetesen szájban kötött ki, ahogy az már lenni szokott. Ezen kívül a katapultszéknek keresztelt pihenője is most éli virágkorát, ugyanis Sárikám akkora amplitudóval himbálja magát benne, hogy tényleg azt várom, mikor repül fel a levegőbe. Bámulatos, hogy olyan technikát alkalmaz, mintha hintát hajtana: rúg egyet a lábával, kinyomja a pocakját és indulhat a mutatvány. Közben dumál, gesztikulál és huncutul figyeli a reakciónkat, mondanom sem kell, a siker tuti nem marad el!

Ránktört a madzagmánia. Sárit teljesen lenyűgözik a zsinórfélék: legyen az cérna, cipőfűző, vagy akár hegymászókötél, mind egy szálig különlges figyelmet szentel nekik, pláne, ha bog is van rajtuk. Óvatosan tekergeti a kis ujjai között és csakis arra koncentrál, minden más megszűnik, ha 'csomózhat'. Már látom, nálunk is megállja a helyét a kijelentés, miszerint mindenből lehet játék, fantáziánk határtalan! De ha már a bogozásnál tartunk, nekem is jut belőle elég sűrűn, mivel az én Kislányom hosszú bóbitája pillanatok alatt rasztakezdeménnyé változik, miközben ő a katapultszékben vígan fészkelődik. Csak győzzem kifésülni azt a gyönyörű angyalhaját anélkül, hogy húznám...további nehezítő körülmény, hogy a ficánkolást akkor sem hagyja abba, sőt! Már egyre gyakrabban mintázunk tüneményes kis pálmafát Sára fürtjeiből a feje búbjára, hogy ne lógjon a szemébe, de az, hogy levágjuk, egyelőre nem szerepel a választható opciók között.


Sokszor puszil: Sári és Dóri

0 Comments