Sziasztok!

Hogy csak párat említsünk a játszótéri kispajtások közül. Igen, igen. Kő kemény szocializálódásról van itt szó, kérem szépen. Minden nap, sétáink alkalmával útba ejtjük a játszóteret egy kis hintázásra és természetesen elvegyülünk a gyerekseregben. Korábban, babakocsitolás során kedvesen biccentettünk egymásnak, tehát kvázi már ismerősnek számítunk. Telefonszámot ugyan nem, de tapasztalatot annál többet cserélünk. Mesélünk Sáráról, Julcsitól, Ágostonról, Daniról, és Hannáról, mindezt úgy, hogy egymás neveit nem is tudjuk, nincs is ezzel semmi gond. Én, aki amúgy nem vagyok egy idegenekkel bennsőségesen cseverésző valaki, teljesen normálisnak tartom, mi több, élvezem ezeket a pillanatnyi eszmecseréket, hiszen oly’ nagy öröm Róluk beszélni! És ha éppen nem hintázunk, akkor tapogatjuk a csúszdát, esetleg a bokrokat és Sárikám mindeközben huncutul figyeli azokat a kis műanyag crossmotorral száguldozó, vakmerő csöppségeket. Szerintem memorizálja a techinkát, hogy mielőbb ő is hasíthassa a levegőt egy hasonlóan kerregő csodával.

A virágsimogatás továbbra is nyerő elfoglaltság nálunk, egészen addig, amíg megszalad Sári keze és szerencsétlen növény sóhajtva hullajtja a leveleit, én pedig szigorúnak mondható 'nem-nem' közepette iziben odébb tessékelem magunkat. De eszembe jutott, hogy mit is várok Sárától, amikor az én szüleim fényképes dokumentációval rendelkeznek arról, miszerint jóízűen falatozom az egy éves szülinapomra kapott hóvirágcsokromból? Regélhetném az alma és a fája jól ismert történetét, de inkább felveszem a komolyabbik ábrázatomat és fáradhatatlanul ismétlem, hogy csak simogatni szabad, mert különben fáj neki. De ezen a héten szó szerint megcsillant egy újabb tuti időtöltés, nevezetesen a vízszerelés. Az én érdeklődő Kislányom imád vizezni, csapot nyalogatni, és ha úgy adódik, hogy hozzájut az elektromos fogkefém fejéhez, akkor a saját fogínyét is akkurátusan leápolja. Ebben az a jó, hogy rövid a nyele és így csak kis eséllyel végződik a nyelvtisztogatás öklendezésben. Egyébként Sárikánk mindenben szeret aktívan részt venni, legyen szó teregetésról, vagy éppen felmosásról. Ez utóbbit különösen élvezi, hangosan nevet, amikor ide-oda tologatom a felmosófejet, az, ha ő eközben az ölemben van és foghatja velem együtt, már a boldogság netovábbja. Na itt viszont töredelmesen bevallom, nem rám ütött, ugyanis nekem bakfis koromban annak rendje és módja szerint mindennemű házimunka büdös volt. Kerültem én rendesen a porrongyot, ha pedig minden kötél szakadt, trükköztem is. Mondanom sem kell, Anyukám legnagyobb örömére. De Sári étvágya és munkaszeretete is toronymagasan lepipál engem, 2:0 oda!

Ölelés: Dóra és Sára

UI: Négykézláb hintázik!!!!!!!!!!!!!!!!!!

0 Comments