Kedveseim!

Próbáltátok már a száraz fürdést? Eddig én sem. De egy zimankósabb délutánon, mikor nem nagyon akaródzott felkerekedni második sétánkra, valamivel ki kellett töltenünk az erre szánt időt. Önfeledt vízszerelés közben észrevettem, hogy Sára minden végtagjával a fürdőkád felé nyújtózkodik. Villámgyorsan végiggondoltam, ha a mosógép nem pont mostanság fogja kiköpni a 90 fokos vizet, akkor nagy hiba nem lehet, tehát irány a kád! Ott csúszkált boldogan fél órán keresztül, jó hangosan dobolt és hozzá édesen sziszegett, ugyanis most ez a szeretetének és a kedveskedésének új típusú kifejezési módja, azt meg különösen élvezi, ha én is utánozom és rázendítek. Így szoktunk mi bennsőségesen beszélgetni egymással.

Arra is fel vagyunk ám készülve, ha mégis vesszük a bátorságot és kimerészkedünk fagyban a játszótérre. Vettem bombabiztos jegesmaci szerkót, olyan igazi bundás, füles, tappancsosat. Sárám annyira tündérien néz ki benne, hogy mindenki széles szájjal vigyorog, akivel összetalálkozunk séta közben. Ő azonban nem osztja ezt a véleményt, akkora balhét csap minden öltözéskor, hogy összeszaladnak a szomszédok. A vastag kabáttal kezdődött a kálváriánk, mivel úgy az ujjszopi kivitelezhetetlen. Márpedig az fontos része az elálmosodásnak, de ehelyett van nyugtalan fészkelődés és méltatlankodó nyöszörgés. Okosan kell időzítenem, hogy alvásra pont hazaérjünk. Nem is tudom, mikor volt utoljára olyan, hogy az én csemetém a babakocsiban bóbiskolt. Úgy látszik, őt egyszerűen nem ilyen fából faragták. Olyanból sem, hogy békésen elszunyókáljon az autóban, de mivel ez a kettő jobbára együtt jár, nem is csodálkozom. Viszont tudom, hogy eljön a mi időnk is: szépen útnak indulunk, és ahogy feltűnik a Budapest tábla, Sára szemhélya elnehezedik, fejecske félrebillen, érkezésig mély szunya. Én is ilyen voltam!

Az elmúlt héten valóságos gasztronómiai forradalom zajlott nálunk. Sárikám táplálkozási szokásai gyökeres változáson estek át. Na jó, nem önszántából, hanem cseles Anyának köszönhetően. Most már büszkén újságolhatom, hogy az én Kislányom mindent eszik, de kizárólag cumiból. A kanalat valami miatt nem tekinti jó barátnak, ezért fúrtam egy jókora lyukat a cumijára, hogy a kiadósabb lakomákat is megkóstolhassuk. Olyannyira jól sikerült, hogy egy fél csirkecomb is röhögve kiférne rajta, de biztosra akartam menni, nehogy véletlenül ebéd közben bukjon el az amúgy zseniálisan kieszelt turpisság. És mivel nálunk félálomban zajlik az evés, eddig még nem tiltakozott semmiféle új íz ellen, pedig volt ott már minden: kekszes gyümölcsturmix, zöldséges husi, paradicsomos spagetti és természetesen joghurtok minden mennyiségben! Azóta, hogy az a puha kis pocak ilyesmikkel van tele, egy csapásra 11 órásra ugrott az éjszakai alvásunk, hozzáteszem, megszakítás nélkül. Roppant mód büszke vagyok az én ügyes kis kosztosomra, képzelhetitek! A gyümölcsjoghurtokkal egyidőben felfedeztük a legújabb kedvenc szórakozást, nevezetesen a joghurtos doboz félig papír félig alumínium fedelének rágcsálását. Egyik játék sem bír ilyen lenyűgöző tulajdonságokkal, úgyhogy ezúton gyűjtési akcióba kezdek, mert sajnos nem győzzük olyan iramban fogyasztani a gyümölcsdesszerteket, mint ahogy azok csomagolása Sári kezei és fogkezdeményei között megadják magukat.


Ölelés: Sári és Dóri


UI. Sárikám már a fekvőtámaszt gyakorolja!

0 Comments