Sziasztok!

Sárikámat valami egészen különlegesen megbabonázza a víz. Már meséltem róla, hogy imád csapot szerelni, ezt soha nem hagyjuk ki. Emellett annyi vizet iszik, mint egy kiskacsa. Reggel azzal kel, este azzal fekszik. Más szomjoltót nem is igazán fogad el, ezt viszont nyakalja, és képzeljétek, pohárból is meglepően ügyesen tud már inni. Jó, azért arra még nem bírtam rávenni, hogy közben ne a pohár nyakát fogja belülről, emiatt a poharazás esti mulatság, amikor már nemsokára következik a lubickolás és az sem baj, ha a ruháiból is csavarni lehet azt a pár cseppet, amit nem sikerült lenyelni. Ha már a fürdésnél tartunk, ismét meg kell említenem, hogy mekkora nagy móka ez nálunk, Sára, akár egy született sellőlány: lubickol, ficánkol, csapkod, amikor közelítünk a kád felé, visong örömében. A zuhanytól sem fél, sőt olyankor nevet, ez a csiki-miki játék. Nagyon el szerettem volna elvinni igazi medencében pancsolni a hétvégén, de sajnos a családi takonykór közbeszólt. Sebaj majd lesz ez is! Amolyan babaúszás edzésre még nem gondoltam, mivel most annyi programot szerveztem (játszóház, képességfejlesztő központ, stb.), hogy lassan egyetemre is beirathatnám. De azért igyekszem arra figyelni, hogy ne egy túlhajszolt, multifunkciós csodagyereket neveljek belőle, sokkal inkább egy kiegyensúlyozott, boldog gyerkőcöt, aki élvezi az életet.

A napokban kérdezte valaki, hogy érti-e a 'nem' jelentését? Hogy érti-e, arra nem vennék mérget, de hogy előszeretettel használja, az már tuti. Ugye az ember lánya beszélget a csemetéjével, kommentálja az eseményeket, és közben költői kérdéseket tesz fel. Így vagyok ezzel én is. Csak most már nem annyira egyoldalú ez a kommunikáció, hiszen bármikor kérdezek valamit, pl: '-Sárikám, hogy aludtál?' vagy '-Sára, hol az elefánt haja?', esetleg '-Megyünk locsizni?' erre mind huncut vigyor és fejrázás a válasz. Függetlenül persze attól, hogy nem csak eldöntendő kérdésről van itt szó, mi több, nincs mögötte valódi ellenállás (pláne, ha fürdésről van szó, ugye...

A Nagymamája szerint Apja lánya: matat, rámol, átrendez, pakol kíméletlenül. Az igaz, hogy még mindig rák módjára halad, de ez egyáltalán nem okoz neki problémát. Tolja magát hátrafelé, körbenéz, belövi az irányt és iszkiri! Vagyis a Sára fedőnevű felderítő expedíció megmásíthatatlanul útnak indult. Azonnal bevetette magát a lakás eddig ritkábban látogatott zugaiba, már a küszöb sem mindig akadály. A mi kis Felfedezőnk fáradhatatlanul cikázik mindenfelé a lakásban, én pedig csendes megfigyelőként ott szambázok a sarkában. Nincs mese, a világ kitágult. És mivel a járóka és a bébikomp nálunk nem játszik, ezért tulajdonképpen az otthonunk minden kis szeglete elérhető Sárinak. Ne féljetek, már járt is mindenhol, ágy alatt, függöny mögött. Ezzel egyenes arányban pedig a rendről alkotott (az utóbbi 8 hónapban már igencsak megtépázott) képem csupán árnyéka önmagának. Nem bánom, ha játékok hevernek szanaszét a szobában, morzsák vannak a padlón, hiszen amikor a mi kis Örökmozgónk nyugovóra tér, hódolhatok pakolási- és rendrakási szenvedélyemnek. Mielőtt sokan közületek eszeveszett fejcsóválásba kezdenétek, hogy bezzeg a mi időnkben nem így volt, elmondom, hogy igen, nálunk is vannak szabályok, tabuk, sokszor elhangzik az, hogy 'azt nem szabad', de valahogy jobbnak láttam a törékeny, eszmei értékkel bíró tárgyakat egy időre a szekrény mélyére süllyeszteni. Mégiscsak nyugodtabb így az élet, ha már azt nyugalomnak lehet nevezni, hogy nézem, ahogy Sára pörög mindenfelé a szobában. A játszószőnyeg csak a kiindulópont, a parkettán sokkal jobban szeret csúszkálni. Csak az a baj, hogy ott is elengedi magát és szinte vetődik, a feje pedig időnként koppan. Akkor egy pillanatra leáll, körbenéz és az én legnagyob csodálatomra nem sírja el magát! Azért gyorsan repül egy puszi, mosoly és megy minden tovább. Tüneményes!!!

Puszik: Sára és Dóra

0 Comments