Kedveseim!


Közvetlenül a töltöttkáposzta elfpusztítása után és a bejgliállomány kifosztása előtt is boldogan telnek a mindennapjaink, itt-ott tüsszögős-köhögős gyerekbetegségekkel tűzdelve, ám felejthetetlen Halász Jutka néni koncertekkel vígasztalódva. Ám ez mégiscsak ünnepi kiadás, mesélek róla, nekünk hogyan telik.

Azt hiszem, a kisgyerekes szülők az évnek ebben a szakaszában bármelyik titkos ügynököt kenterbe verik, hogy az oly’ varázslatos karácsonyi hangulatot saját csemetéik életébe csempésszék. Észrevétlenül és hitelesen. Mert a szemfüles banda bármikor leránthatja a leplet a pengeélen táncoló titokról, hacsak nem egy stand-upos sponateitásával bíró válaszarzenállal rendelkezünk az olyan kérdésekre, mint az: Anya, mi van abban a dobozban?, miközben a kedvenc idősebbik nyugalomszabotőr a készenlétbe helyezett karácsonyi díszeket készül egy laza mozdulattal kipakolni. Első és legfontosabb a fapofa megőrzése, következő egy tuti nyerő elterelő hadművelet, mondjuk a mi esetünkben a kajával történő motiválás kizárva, tehát marad a táncoljunk pörgős szoknyában a maximum hangerőre feltekert karácsonyi zenére. Huhh, egy pillanaton múlt, hogy romba dől a füllentések garmadából magasodó kártyavár. És ez a veszély folyamatos, úgyhogy nem árt előre átgondoltan tálalni mondjuk a Mikulás témát. Tavaly röhögve bemászott a kéményen a panelban (ehh-ehh), idén viszont készítettünk neki teát és kekszet az ablakba, ahogy Elmo-tól láttuk a szezám utcai mesében. Annak rendje és módja szerint csizma kipucol, kikészít, Bálinté is (!) természetesen. És éjjel ment a lopakodás, nullához közelítő lebukási eséllyel, minekutána a fájdalmas felszisszenést előidéző játékokat körültekintően a polcra helyeztük még lefekvés előtt. Elemózsiát is megcsócsáltuk és reggel eljátszodtuk a hihetlenkedve csodálkozás három felvonásban című népi eposzt. Igen ám, de mi van akkor, ha a Mikulás történetesen a vízi vidámparkban jön velünk szembe strandpapucsban?!? Ööö, villámgyors esélylatolgatás: mi a legelfogadhatóbb válasz? Ő csak egy bácsi, aki felvette a Mikulás jelmezét, ő nem az igazi, van még ilyen. Csak kedveskedni akar. Válasz elfogadva. Igazából nem is tudom, ki élvezi jobban ezt a játszmát, a szülők, vagy a gyerekek? Lényegtelen, mindannyian részt veszünk benne és telhetetlenül lubickolunk a mosolyfürdőben.

Az angyalokkal már egy egész picit nehezebb dolgunk volt, ugyanis Sári fejébe vette, hogy az ő ágya mellé hozzák a karácsonyfát. De nem ismerünk lehetetlent alapon ezt is nyélbe ütöttük, csak éppen kicsikét felturbóztuk Jézus megszületésének időpontját, ezúttal meg sem várta az esthajnalcsillag felbukkanását, úgy döntött, hogy déli harangszóra már a jászolban fog heverészni. Az ominózus esemény alatt mi Bálinttal és Sárival jótét lelkek lévén kimentünk karácsonyi mogyorólakomát elhelyezni a kert állítólagos mókus-, és sünilakóinak. Aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Apa kurjongat, hogy csilingelést hallott a gyerekszobából. Hanyatt-homlok rohantunk, és ott állt teljes valójában a mi különbejáratú, gyönyörű szép karácsonyfánk. Angyalok pedig hipp-hopp tovarepültek, hiszen rengeteg gyerekhez visznek még ajándékot, ugye? Bálintnak a fények tetszettek, játékkal még nem lehet igazán levenni őt a lábáról, mivel nemes ő egyszerűséggel a tárgyakat rághatóság alapján osztályozza. Teljesen mindegy, hogy a fürdőlepedő csücskéról, vagy éppen erre hivatott gumiszitakötőről van szó. Sárikám igazi bábszínházast kapott ajándékba, függönnyel, bábokkal, mesékkel, úgy, ahogy azt kell. Azóta a család apraja-nagyja valamilyen figurával felcicomázva kénytelen állatian izgalmas helyzetkomikumokat előadni, ’the show must go on’! Nincs pardon. És persze Sári is a kulisszák mögött improvizál. Ja, a leglekesebb közönségünk természetesen Bálint: imádja a zümmögő méhecskét, hahotázva fogadja, ha felbukkan a paraván mögül.


Áldott, szép karácsonyt kívánunk!

Szeretettel: Sári, Bálint, Gábor és Dóri


ui. Jó szokásunkhoz híven idén is nagy családi körben, immár tizennégyen énekeltük együtt a Mennyből az angyal-t szenteste. No jó, csak tizenketten, mert Sári annyira meg volt illetődve, hogy egy mukk, nem sok, annyi sem jött ki azon a fülig érő száján, Bálintnak pedig a rövid határidőre való tekintettel képtelen voltam megtanítani a második versszakot. A családi kórus többi tagja: Andi, András, Anna, Mámá, Tátá, Éva-mama, Mama, Papa, Viki, Peti, Apa és Anya. Úgy érzem nincs is annál szívmelengetőbb, mint amikor bármerre elnézel, csupa olyan ember vesz körül, akiket a legjobban szeretsz…

0 Comments