Drágaságok!

Különleges nap ez a mai: Bálintunk ma lett egy hónapos! Olyan édes nagyfiú lett (magához képest), hogy csak úgy dagadunk a büszkeségtől, ő meg a sok tejtől, amit becupákol, ugyanis állandóan enne, kivéve, amikor alszik. De a frissen világrajött babáknak már csak ez a dolga, mint tudjuk . Neki mellesleg van még egy nagyon jó tulajdonsága, nevezetesen az autószeretet (duplán értékeljük!). Emlékeztek, Sárikám zsigerből elutasította a kocsiban ringatózást, Bálint viszont addig sír, amíg a motor el nem indul, utána már nagy gond nem lehet. Igazából sok választása nem is nagyon van, mert amikor program van, akkor uccu neki! És az utóbbi napokban volt rá bőven példa: jártunk Margit szigeten, Állatkertben, meglátogattuk Annát a lovas táborban, többízben etettük a már amúgy is óriásira nőtt aranyhalakat a Millenárison. Olyanok ezek a kiruccanások, mint egy-egy röpke nyaralás. De mesélek róluk bővebben is.

A Margit szigetre eredetileg gólyanézőbe indultunk, viszont idén már a lovacskák sokkal közelebb állnak Sári szívéhez. És nagy örömünkre Zsuzsi (ő egy jámbor póni) szép sorjában vitte körbe avállalkozó kedvű gyerekeket a vadasparkban. Sára, amint meglátta, kijelentette, hogy ő is szeretne lovagolni. Eleinte nem vettük komolyan, hiszen még kicsi, biztos félne, de végül mégis megváltottuk a jegyet. Pár perc izgatott várakozás után a lányunk felpattant és olyan higgadt magabiztossággal ült a nyergben, hogy a könnyem is kicsordult a boldogságtól. Tényleg olyan volt, mintha mindig is tudta volna, hogyan kell lovagolni. Most már alig várjuk, hogy betöltse hatodik életévét, mert akkortól már kedvére vágtázhat. Addig is minden alkalmat megragadunk, hogy valamiféle kapcsolatba kerüljük ezekkel a jószágokkal. Ilyen meggondolásból mentünk Monorra is lovastábori látogatásra. Ott ugyan lecsúsztunk a lovaglásról, cserébe megetettük répával a farm összes lakóját, a csacsitól a tengerimalacon át a kecskéig (beleértve azokat is, akik alapból nem szeretik a répát, sebaj!) . És ha lúd, legyen kövér! Hol lelhető fel a legtöbb állat? Hát persze, hogy az állatkertben! Idén is kipipáltuk, és érthető okokból sokkal nagyobb sikere volt, mint egy évvel ezelőtt!

Nálad járt már a porangyalka? Ja, hogy nem tudod, ki ő? Én sem tudnám, ha nem ismerném a történetét. A porangyalka nem más, mint az álomtündér Sári nyelvére lefordítva. És, bármily’ meglepő, ez is Andi nevéhez fűződik (és nem ez az első, még csak nem is a második eset, hogy egy ártatlannak ígérkező új kifejezés megbolygatja a mi érzékeny lelkű kislányunk képzeltvilágát). Egyik hosszúra nyúló esti altatáskor jutott eszébe ez a szinte mindenkinél beváló mese, miszerint a jófej álomtündér álomport szór az elalvás küszöbén álló gyerkőcök szemére, mire ők menthetetlenül elszenderednek. Igen ám, de Sára ezt nem nyelte be ilyen egyszerűen! Először is tiltakozott, hogy inkább őt ne látogassa, aztán már kérdezgette, hogy ugye nem jön, mi erre nyugtatgattuk, hogy ne féljen, ha nem szeretné, úgysem jön. Utána már mindenkit arról faggatott, hogy kinél járt ez a galád porszóró? És van ágyija, meg párnája, meg rongyija, és amúgy szokott lovagolni, vagy inkább repül? Miután mindenre kimerítő és megnyugtató válasszal szolgáltunk, tényleg elaludt. Esténként ez persze ismétlődik, úgyhogy jól tesszük, ha időben elkezdjük a magyarázkodást!

Puszilunk: Sári, Bálint és Dóri

0 Comments