Drágaságok!


ISTEN HOZOTT, BÁLINT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!





Vasárnap hajnalban, pontosan 4:46 perckor jött erre a világra kisfiunk, Monostori Bálint fontosabb orvosi paraméterei 2680 gramm és 52 cm, de ami ennél is sokkal de sokkal fontosabb, hogy egészséges és leírhatatlanul gyönyörű!!! Legutóbbi ultrahang vizsgálatunkkor kiderült, hogy kezd szűkölködni odabent, úgyhogy inkább ne is július 23-ra készüljünk, hanem innentől kezdve bármikorra. El is végeztük sebtiben az utolsó utáni simításokat a frissen vetett kiságyán (amit Sárám természetesen kipróbált, nem úgy van az!), és így is történt. Szombaton volt egy némiképp vaklárma körünk az ügyeletre, a vasárnapi pedig már valódira sikerült. Bálint döntött úgy, hogy ’most már aztán elég, meg szeretném nézni milyen is az a csodásnak beharangozott kinti világ?’ És hát mikor, ha nem az éjszaka kellős közepén? De ezzel sem volt gond, hiszen a csapat pillanatok alatt összeállt, Apa Sárival aludt odahaza (egész pontosan Sári aludt, Apa pedig izgult), Andi és a riadóztatott kórházi team a tenyerén hordozott minket (már amennyire egy műtéti beavatkozás során ezt lehet, ugye). A lényeg, hogy minden a legnagyobb rendben zajlott, pedig, lett volna okunk aggodalomra, ha nem így döntünk. Annakidején Sárinál is akadt bőven félnivalónk, de minden bizonnyal odafent vigyáztak ránk, és ez most sem volt másként. KÖSZÖNJÜK!

Jelenleg a kiváltágosoknak járó egyágyas szobában ’hűsölünk’, de már nagyon várjuk, hogy hazamehessünk. Olyan itt, akár egy nagyranőtt inkubátorban, az újszülöttek persze pelusban hawaiioznak, a felnőttek pedig valamilyen oknál fogva elég szaporán veszik a levegőt. Bálint tündári kissrác, tisztára olyan, mint a nővére volt újszülötként, csupán a haja sötétebb, és méreteit tekintve bálnaszámba sorolandó a családunkban. Nem hazudtolja meg a neve jelentését, erős, egészséges, emellett ügyesen eszik és nagyokat rugdos, ha türelmetlen. Sírni alig szokott, csak jó okkal zendít rá, szóval nekem a kényszerpihenőn és villámgyors regenerálódáson kívül nem sok teendőm akad. A testvérek első találkozása kimondhatatlanul megérintő volt. Sárikám bejött hozzánk, szorongatta a kertben szedett virágcsokrát és amikor meglátta Bálintot, csodálkozva odafordult, majd kijelentette, hogy hazavisszük, rögtön ezután pedig összepuszilgatott bennünket. Én persze örömkönnyekben úsztam, aztán jöttek a praktikus kérdések, mint pl:

- Anya, na jössz velem?
- Még nem, édes, majd, ha a doktor bácsik engedik.
- Anya, felkelni, ölbe! Meggyógyultál?
- Most még nem lehet, mert felvágták a hasamat, de nemsokára elmúlik és akkor pótoljuk. Jó?
- Aham.
- Kisbaba mit csinál?
- Ciciből issza a tejecskét.
- Kisbaba sír, Apa megvígasztal, simizni kicsit!

Sára annyira édes, féltő, gondoskodó szeretettel fordul Bálint felé, én pedig ki sem tudom fejezni, milyen nagyon megható dolog ezt látni! És odahaza is kisangyal módjára viselkedik, olyan ez, mint egy szép álom! Már alig várom, hogy velük együtt mi is otthon folytassuk!

De volt itt még valami, amit már hétvégén el szerettem volna mesélni, csak aztán az imént részletezett fontosabb dolgaink miatt elmaradt. Majd most: képzeljétek, cirkuszban voltunk! Az előzmény roppant érdekes, ugyanis Anna mutatványozott a kertünkben és mesélte Sárinak, hogy ezt az artisták is így csinálják. Hopp, egy új szó, és hogy, hogy nem semmiféle riadalmat, sokkal inkább csodálatot ébresztett benne. Onnantól fogva ugráltak, pörögtek, hintáztak és emlegették az artistákat. Még a youtube kínálta videósorozatot is megnézegették a témában, aminek következtében ez a ’népcsoport’ beköltözött Sárikám gondolataiba, reggel azzal ébredt, hogy ’artisták is felkeltek már, na mehetünk hozzájuk?’ Esti elalvás előtt gondosan felsorolta, hogy az artisták is felvették a pizsamájukat, párnával alszanak, van takarójuk, de rongyijuk nincs, mert ők már nem kicsik. És mindezt rendszeresen. Addig, addig, hogy kinéztünk egy napot, amikor meglátogatjuk a Fővárosi Nagycirkuszt. Onnantól ment a visszaszámlálás, hogy még hányat alszunk, és végül múlt csütörtökön elérkezett a várva várt pillanat. Mintha tudták volna, milyen komoly rajongójuk akadt, természetesen az artisták kezdtek. Gumiasztalon, sillogós ruhában, egymás nyakában, úgy, ahogy azt kell. Sára tátott szájjal nézte őket, és minden szám után emlegette, hogy jönnek még az artisták. Jöttek is szép számban, és azt kell mondanom, a produkció tényleg színvonalas, fiatal művészekkel, mi mindenesetre kellemesen csalódtunk. A csaknem két és fél órás előadás alatt Sárikám néha játszadozott, időnként bujócskázott a székek között, az oroszlánok száma például teljesen hidegen hagyta, akkor éppen uzsonnázott, viszont záróakkordként felvonuló lovastornászok ismét megdobogtatták a szívét. Előre felkészítettem, hogy ne ijedjen meg, ha hangos lesz, sőt, Bálintot is treníroztuk, nehogy ki akarjon költözni a burkából a ricsaj miatt, aztán mindenki ügyes volt! Szóval minden jó, ha jó a vége, nagyon izgatottan jöttünk el, azóta is emlegetjük, hogy alkalomadtán még megyünk hozzájuk.

Ölelés: Sári, Bálint és a büszke család

0 Comments