Kedveseim!


Örömmel adom hírül, hogy kis családunk négy főre gyarapodása előtti utolsó pillanatokat kihasználva nyaralgattunk kedvünkre. Előző héten Gyékényesig merészkedtünk, ahol a tréfáskedvű időjárás miatt jól befürödtünk. Ugyanis fürdés helyett inkább széldzsekiben kuksoltunk a teraszon, bátrabb pillanatainkban pedig esőkabátban horgásztunk a stégen. És nagy boldogságunkra a régen látott hattyúcsalád is megjelent, nem kevesebb, mint hat csemetével, úgyhogy van még hova fejlődnünk... De a hétvége legfontosabb eseménye mégiscsak a Nagymama és Nagypapa összevont 120 éves szülinapja volt (értsd: 60/fő), így kijutott a mulatságból is. Szerencsére az ünnepi malac a fedett kemencében ropogósra sült, úgyhogy mégsem volt akkora a baj. Sári teljes természetességgel vette tudomásul, hogy ez a jószág most bizony a tányérunkban fog landolni, pedig hogy óvtam és ködösítettem, amíg lehetett. Korábban minden állati eredetű, izomrostos ennivaló a ’husika’ fedőnév alatt futott, akár csirkecombról, szalámiról, vagy éppen garnéláról volt szó. Rágtam is szaporán a körmömet a szembesítés előtt, de azt kell mondanom, értelmetlenül. És valóban, ez az élet rendje, mit szépítsünk? Még az én válogatósnak kikiáltott nagylányom is vígan lakomázott a vajpuha karajból, hogy a család többi tagjáról ne is beszéljek.

Második nekifutásra már nyaralósabbra vettük a figurát, Siófokon lubickoltunk naphosszat, jóformán a strand nélkülünk ki sem nyitott. Reggel elkurjantottuk magunkat, hogy ’irány a Balaton!’, és Sárám a többi gyerekkel versenyezve ’HURRÁÁÁÁÁ!’ csatakiáltások közepette loholt a vízpartra. Megindult a menet, ki pizsamában, ki meztelenül, öröm volt nézni! Ott aztán dagonyáztak, fröcsköltek, sárvárat építettek és vég nélkül élvezték a habokat. Apa volt a főkolompos, pörgette, reptette, úsztatta hableányunkat a szívdöglesztő fodros bikinijében. (Mivel nem pelenka, Sári néha érezte, és be is jelentette, hogy ’csuriztam’, de különösebben nem zavarta a dolog. Vannak alkalmak, amikor kéri a bilit, vagy hősiesen szobrozunk pár percig a WC-n, szóval ez a dolog is kezd alakulni.) Én többnyire az árnyékban pihegtem, minekutána többen is meggyanusítottak azzal, hogy a VB labdát csempészem a pólóm alatt. Bálint igen jól viselkedett, annak ellenére, hogy igazi kánikulában szorongattam őt a szívem alatt (parányit rezgett is a léc, úgy kaptunk engedélyt az utazásra, hogy térdelőrajt üzemmódban bármikor visszaindulunk, ha kifelé kacsintgat). Már bő két hetet ráhúzott Sárikám magzati korára, és úgy tűnik, szép nagyfiúvá cseperedett, aki jóformán bármikor betoppanhat. Ez egyre izgalmasabb, annál is inkább, hogy még pár apró simítás hátravan, éppen ideje összekapni magunkat, úgyhogy léptem!

Csóközön: Sári és Dóri

0 Comments