Sziasztok!

Határtalan szeretet, sok játszás, helyes táplálkozás, elegendő alvás, fáradhatatlan mesélés, mozgás a friss levegőn, helyes útra terelés, felejthetetlen élmények, gyengéd gondoskodás, ezek ugye egy gyerek nevelésének elmaradhatatlan pillérei és mint az összes többi legjobbra törekvő apa és anya, mi is ezt igyekszünk szem előtt tartani, bár a felsorolás a teljesség igénye nélkül fogalmazódott meg bennem. Oly’ sok velejáró van még, amit a mi szüleink megtettek értünk és akkor észre sem vettük, hiszen a világ legtremészetesebb dolga, hogy odavannak értünk, mi más dolguk lehetne, mint az, hogy nekünk legjobb legyen? Ugye, hogy semmi? Ez az édes kis semmiség mégis olyan csodálatos dolog! Azt a leírhatatlan boldogságot jelenti, amit azért én időről időre megkísérelek szavakba önteni. A megfelelő fejlődésre és helyes testtartásra való odafigyelés is szerves része a gondoskodás fogalmának. Meséltem róla korábban, hogy ortopéd doktor bácsinál is volt szerencsénk megmutatni magunkat, és megfogadva az ő tanácsát, harántboltozat emelő (még tudományosabb nevén szupinációs) cipőt vásároltunk. Szerencsére a gyártók figyelnek rá, hogy a rajtuk ékeskedő virágmintáknak köszönhetően még a kifinomult szépérzékkel rendelkező csöpp lánykák is szépnek lássák ezeket az én szememben enyhén hikomat lábbeliket. Sárikámmal sem volt ez másként, vígan szorongatta hazáig a szóban forgó vásárfiát, azóta pedig büszkén hordja, annak ellenére, hogy egyenlőre kissé bizonytalanul szambázik benne. Mi pedig számtalanszor megdícsérjük, hogy milyen csinos nagylány már (azt pedig csak remélni merjük, hogy kényelmes is, nemcsak egészséges).

Perceken (mert ugyebár öt nap is mérhető percekben, ha nagyon akarjuk) belül indul a visszaszámlálás, ez lesz Sárám utolsó egy évesen töltött hónapja és nyakunkon a MÁSODIK SZÜLINAPJA, ez hihetetlen!!! Talán most már abban a korban van, hogy felfogja, a születésnap az ünnepeltől szól, akit sokan vesznek körül, össze-vissza puszilgatják, jó esetben ajándékot hoznak, a szoba tele van lufikkal, de a csúcs akkor is a torta, méghozzá sziporkázó gyertyákkal! Hétvégén ünnepeltük Marci (rangidős kereszttesó) ötödik szülinapját minden fent említett kellékével együtt, szóval nagy volt az izgalom, és ennek megfelelően csudajól szórakoztunk. A zsúrt azóta is emlegetjük, összekapcsolva azzal, hogy hamarosan Sárikám maga is szülinapossá válik. Azt azért megfigyeltem, hogy még nem készült fel amolyan igazi visibálós, fogócskázós, ’cincáljukszétaterepet’ gyerekbulira, úgyhogy eme ominózus programot egy év múlvára lőttük be, de semmiképp sem otthon, inkább valami semlegesnek mondható és kifejezetten erre a célra szánt műintézményben. No de térjünk csak vissza 2010. március 25-re. Ha minden jól megy, összetrombitáljuk a család apraját, nagyját, így is leszünk bő tucatnyian, ünneplésre pedig valóban lesz okunk, mindenféle közeli születés- és névanpot beleértve. Az ajándéklistám (színes, szagos táblázatba szedve, természetesen) már most egy jól megtermett nászajándékoséval vetekszik, de hát úgy látszik, javíthatatlan vagyok, fogjatok le! Sosem értettem azokat az embereket, akik bajban voltak ajándékozás terén, nekem inkább az a problémám, hogy nem bírom kivárni az alkalmat. Jelen helyzetben a mágneses játékok tarolnak, mivel Sári rengetegszer kísérletezik azzal, hogy melyik játék ’ragad’ a hűtőre, fürdőkádra, vagy éppen egymáshoz. Annától kaptunk ilyen tulajdonságokkal bíró jószágokat és mondhatom, ők aztán sosem pihennek a polc alatt! De a szerénynek aligha mondható kínálatból is sikerült újdonságokat (pl. öltöztetős, arckirakós) választanom. Tény, hogy sokat játszunk együtt és ennélfogva én is azok közé a szülők közé tartozom, akik közvetve kicsit magukat is meglepik a gyereknek szánt ajándékkal, úgyhogy gondolhatjátok, milyen izgatottan várom a nagy napot!


Ölelés: Sári és Dóri

0 Comments