2010. január 16. Fruzsi meleg
Kedveseim!
Azt is mondhatnám, hogy a mi Sárikánk beszédkészsége jó egészségnek örvend, és ez így meg is állja a helyét. Igen ám, de az a csöpp kis bagolylesője olyan pörgős, hogy néha a kelleténél is többet mond. Hónapokra tekint vissza, amikoris újságoltam, hogy már élvezettel dumál és próbál tudatosan szavakat formálni, de többnyire személyi tolmáccsal boldogul. Amióta belefogott a sztorimesélésbe, ez már csupán fényévnyi távolságban dereng az emlékezetünkben. Na jó, ez a sztorizás is amolyan kétszemélyes dolog, mert ő mond egy szót, én rögvest kapcsolok, hogy miről is mesél, jöhetnek az irányatott kérdések, és már kerek is a történet. Ezt főleg esténként játszuk, amikor a nap összes fontosabb eseménye terítékre kerül, csak eztán következhet a nyugodt pihenés. Persze minden második bekezdést azzal indít, hogy ’nagyo késző, aszun’ (=nagyon késő van, alszunk), erre én roppant komolyan helyeselek, még szerencse, hogy a sötétben nem látja, hogy közben úgy vigyorgok, akár a tejbetök. Még akkor is kuncogok magamban, amikor leejt valamit és bosszúsan megjegyzi, hogy ’básszú’ (mely lehetne akár a zenekraban elegedhetetlen gitáros, vagyis a basszus megfelelője is), de nagyobb valószínűséggel a felnőtt káromkodások szalonképes verzióját ismerhetjük fel benne. Nyilván tőlem hallhatta, és higyjétek el, pironkodom is miatta rendesen. Viszont ha jól utánaszámolok, mióta Sári az eszét tudja, még a tizet sem éri el, hogy az említett kifejezés elhagyta azt a meggondolatlan számat. Mégis nagyon úgy fest, hogy ez bőven elég volt ahhoz, hogy szenzorai a megfelelő rekeszben eltárolják, majd megfelelő élethelyzetben alkalmazzák is azt.

De van itt még valami. Ezt aztán tényleg nem vállalom magamra, ugyanis ez csupán egy nehezen kimondható szó Sára-fordításban. Minden úgy kedődött, hogy Andiak van egy dédelgetett kis autója, még neve is van, úgy hívják, hogy Fruzsina. Fruzsi készségesen furikáz bennünket ide-oda, amikor elfárad (nyelv kilógósan, természetesen), akkor a garázsban megpihen. Aztán, amikor közelítünk felé, már pislog is, hogy útra kész. Csakhogy nem magától kinyitja az ajtókat és kér, hogy szálljunk be (aggodalomra semmi ok, ez már a megszemélyesítés és a gyermeki képzelőerő közös szüleménye), szóval főnyeremény. A neve valahogy mégis nyelvtörő lehetett Sárikámnak, mivelhogy eddig meg sem próbálta kimondani. Nem úgy volt ez ma: egyszercsak kristálytisztán, érthetően közölte velünk, hogy ’B*zi pislog nekünk’. Szó se róla, jó dolog, ha télvíz idején meleg van az autóban, na de álljunk csak meg egy pillanatra, honnan szedi ez a főhuncut, hogy az autó a saját neméhez vonzódik?!?


A verbális kommunikáció Sárám esetében nem pusztán leutánzott közlésre szorítkozik. Ami lenyűgöző, hogy érzéseket is képes megfogalmazni. Ha például azt mondja, hogy az anyuka szereti a kisbabáját, akkor ezt ölelő mozdulat kíséretében teszi. És azt is képes tudatni velünk, hogy mely helyzetekben fél. Eleinte azt hittem, csak ráhibázott, de hamar rájöttem, hogy pontosan tudja, mit jelent ez a szó. Egy, a kiságyból történő szerencsétlen landolást követő napokban például nem élvezte, ha dobáltuk (amit máskor szinte kikövetel), egyből mondta, hogy fél, hagyjuk abba. Kellett egy kis idő, amíg a rossz élmény elhalványult, most már újra a régi elánnal hancúrozhatunk. De például vannak olyan hangok, amitől újabban tart, ilyen többek között a turmixgép, amit csak duplán becsukott ajtónál használhatok, vagy a felső szomszédok áldásosnak aligha nevezhető dübörgése. Olyankor mindig odabújik és mondja, hogy fél, én pedig nyugalmat sugározva elmagyarázom neki, hogy a lányok bizonyára nem bírnak a fölös energiáikkal, ezért ugrálnak, akár a veszett bakkecskék. Bízom benne, hogy ez a félelem is múló jelenség, bár a mesebeli szörnyek okozta rémálmok még el sem kedződtek...

Ölelés: Sári és Dóri
UI: BOLDOG NÉVNAPOT, SÁRIKÁM!!!
0 Comments
Posted on 18 Jan 2010 by Dóra
Content Management Powered by CuteNews