Sziasztok!

Amennyiben vannak köztetek olyanok, akik hetente ellátogatnak a Sárikalandozásra, netán már várjátok az újabb történéseket, Tőletek sűrű elnézéseket kell kérnem eheti súlyos lemaradásom miatt. Foghatnám a lányomra, mert hát többször is eljátszodta, hogy márpedig neki számos fontosabb dolga van a délutáni alvásnál, mire megelégeltem és kimentünk korzózni a parkba. A harapható hideg egyből megtette jótékony hatását és a saroknál már lógott is a fejecskéje kifelé az ülésből. Én pedig szorgalmasan róttam a köröket pont úgy, mint másfél évvel ezelőtt, egészen addig, amíg az én Gyönyörűm kipihente magát. Igen ám, de ezek értékes órák! Lennének. Ugyanis ilyenkor van időm mindenre, szóbanforgó esetben semmire, maximum arra, hogy megszámoljam a lehullott leveleket, rosszabb esetben egekbe szöktessem a telefonszámlámat. Eh-eh.

Igen erősen gyanakodom, hogy Sári valamiféle csintalanító pirulákat vehetett be, mivelhogy a napokban szárnyakat kapott a leleményessége kópéságok elkövetésében. Nappali álnéven ismertté vált sokfunkciós szobánk átrendezése kapcsán kisebb rumli keletkezett idehaza, és miközben a finomhangoláson munkálkodtam, az én önkéntes dekoratőröm megállás nélkül sertepertélt. Az még a kisebbik gond lett volna, hogy ő kipakolja, amit én bepakoltam, no de hol vagyunk mi már ettől? Árnyalatokkal kifinomultabb meglepetésekkel kedveskedett, ha értitek. Kezdte azzal, hogy a szinezős könyvet hátrahagyva a tükörre pingált, picit a TV is kapott belőle, a fotel karfája sem volt kivétel, de ezek szerencsére egy mozdulattal letörölhető felületek. Csakhogy Sárám nem elégedett meg az alsóbb polcokon elhelyezett könyveinkben található betűmennyiséggel és picit élvezhetőbbé varázsolta pár nonfiguratív krétavonással. Dolga végeztével odavonszolt és néhány ’ejnye’ kíséretében bemutatta éppen aktuális remekművét. Hiába, szépérzékét az anyjától örökölte... Mire én, arcomon minduntalan elterülő mosollyal küzdve, komolyan csatlakoztam az ejnyézők táborához. Könyvet rongálni csúnya dolog, még ilyen ellenállhatatlanul bájos ördögfiókáknak is.
Ki gondolta volna, hogy megpróbáltatásaim itt még csupán a bevezető szakasznál kullogtak? Még az sem kottyant meg, amikor a pénztárcámban található érméket a pelenkakukából kellett kihalásznom. De nem sokkal ezután újabb ínyencség várt: az én ügyeletes Főhuncutom elkobozta a telefonomat. Ami persze nem egyszerűen billentyűzárazható, mivel eltolós. Nem aggódtam, mert eddig is járt már a kezében, de arra nem jött rá, hogyan kell feltolni a képernyőt. Ami késett, nem múlott, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy férfihang beszél a telefonban. Pechemre nem Apát érte el, hanem szisztematikusan beütötte az 112-t, majd a zöldet, és már jelentkezett is a segélyvonal. Én pedig a nagy riadalom közepette még bocsánatot is elfelejtettem kérni a vonal másik végén haló-zó úriembertől. Bízom benne, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek és nem azt gondolta, hogy a támadóm csavarta ki a kezemből, miután jól ellátta a bajomat (le kéne szoknom a sok krimiről ) hanem legyintett és húzott egy újabb strigulát a ’már megint szórakoznak’ kategóriához. Heves homloktörölgetés közben nem is vettem észre, hogy most már aztán tényleg nem ártana résen lennem, ugyanis puszta segítő-, és jószándéktól vezérelve Sáricsibész a laptopomat takarítja. De vizes szivaccsal! Még időben odaröppentem, úgyhogy ezt is megúsztuk szinte szárazon. Lényeg, hogy maradandó kár nem keletkezett. Pedig lassan kezdhetném írni a listát, amit majd első keresetekór benyújtok törlesztésre. Hova is gondolok, hiszen még a fentiek ellenére is azt kell mondanom, hogy Sára egy angyalszárnyú tündér, annyi kedvesség és szeretet lakozik benne, hogy ennél szerencsésebbek már nem is lehetnénk! De azt azért azt is leszögezhetjük, ha indulna a 'legfurfangosabb jómadár' címért, ötletekért nem kellene a szomszédba menni.


Csóközön: Sárikalandorék

0 Comments