2009. november 5. Uborkaszezon


Sziasztok!

Korábban is gyanús volt nekem, hogy az én lányomban egy igazi, ezerarcú művész bújkál, most már biztos vagyok benne, annál is inkább, mivel másról sem szólnak a napjaink, mint rajzolásról és építkezésről. Kezdve azzal, hogy karikát már tudatosan firkálgat, a lego figurák is simán ott foglalnak helyet, ahova Sári szánja őket. És micsoda elégtétel ez! Ő is érzi, és roppant mód élvezi. Most már nem is annyira a gyakorlatozás miatt, sokkal inkább a sikerélményért ismételgeti unos untalan. Én jobbára csak asszisztálok, de azt kötelező jelleggel. Ha elkószálnék, rögtön felcsendül az annyira imádott ANYAAAAAAAAAAAA! csatakiáltás, és hallom is a magabiztosan közeledő lábdobogást. Innen már elkerülhetetlen a határozott mutatóujjfogás és a tett színhelyére citálás. Nincs pardon! Ja, és ez mindazokra vonatkozik, akik velünk egy légtérben tartózkodnak. Szemtelenül maga köré gyűjt valamennyiünket. Akár vendég vagy, akár családtag, vegyél részt a babszembűvészkesdésben te is, feszült figyelemmel kövesd, ahogy lábujjhegyen egyensúlyozva közlekedik és természetesen csodáld meg a kiságyba egyedül bemászós manővert is. Függöny, tapsözön! laughing

Eddig sem dicsekedhettem vele, hogy Sárikám elképesztően nagy étvággyal tömi a pocakját, megnyugtatlak, ez azóta sem változott. Kóstolgatunk, nyammogunk, persze mindent csak módjával. Most már mondhatni megfelelő számú fog áll rendelkezésre a villával bekebelezhető élelmiszerek fogyasztásához, és nagy örömünkre ez még a kanalazásnál is olajozottabban megy. Igen ám, de csupán limitált számú finomságot tudunk variálni, mivel azok a hiperkényes ízlelőbimbók, amikkel Sári büszkélkedhet turbó fokozaton cenzúráznak. A gyümölcsök szerencsére még nem estek ki a pixisből, viszont a főzelék felejtős, sütemények nuku, így marad a sajt, rizibizi, levesben főtt répa, meg a virsli, és csöppet sem utolsó sorban a sztár: az uborka. Na ez aztán mindent visz. Bármikor kérdezem, hogy mi az, amivel legszívesebben kitapétázná a bendőjét, a válasz egyszerű: ’nyamm-nyamm ibi (=ubi)’. Nem marad más hátra, mint mindenhez egy kis ubi, csak éppen az a bökkenő, hogy sokszor nem a kajához, hanem helyette fogy el. Egészséges életmód ide, vagy oda, egyedül azt nem értem, hogy lehet nyers kígyóuborkával jóllakni? Kalóriaértéke negatív, a semleges íze még hagyján, de könyörgöm, csupa víz az egész! És, mint tudjuk, Sára a vizet amúgy is előszeretettel nyakalja. Ki érti ezt? Fontolgatom, hogy tavasszal uborkaültetvényt rittyentünk a teraszra, hogy ne legyen gond az utánpótlással. Tény, hogy az alma itt sem esett messze a fájától, hiszem Apa a világ összes tortáját elcserélné pár tonna kovászos uborkára, na de csakis valami finom borjúpörkölttel. wink

Puszil: Sári és Dóri
0 Comments
Posted on 06 Nov 2009 by Dóra
Name:
E-mail: (optional)
Smile: smile wink wassat tongue laughing sad angry crying 

| Forget Me
Content Management Powered by CuteNews