Sziasztok!

Azzal ugye mindannyian tisztában vagyunk, ha valaki szereti a virágot, rossz ember nem lehet. De hogy ennyire gyengéd érzelmeket tápláljon minden iránt, ami növény, és ezáltal szagolható, locsolható, az már csakis az én botanikuscsemetém lehet. Ha emlékeztek, Sára egész korán elkezdte simogatni az itthoni fikuszt és társait, ezt pedig pillanatokon belül az önfeledt gyomlálás követte. Na ezért van az összes zöldségünk polcra menekítve. És ez rendben is van így, továbbra is cirógatjuk, öntözgetjük őket közösen. De a tavasz beköszöntével a virágok is megsokasodtak, amerre a szem ellát, illatoznak, mi pedig szinte minden útunkba akadó virágot szimatolunk, a pittypangot le is szedjük és addig lobogtatjuk, amíg csak a szára marad. Sárikám olyan édesen szipog, felhúzza az orrát és odahajol a színes szirmokhoz. Még akkor is megteszi ezt, ha az adott virág csak a meséskönyvben, képen szerepel. Nem egyszer elkezdett veszekedni, mert nem tudta kipiszkálni a viráglocsolót a rajzolt kertből, nem volt pardon, elő kellett keresnünk az igazit, akkor megnyugodott.

A vizezés továbbra is nagy sláger, néha ellátogatunk arra a játszótérre, ahol csap is van, és ezen egyszerű okból kifolyólag csupa sáros, de annál boldogabb gyerek. Ilyen hirtelen jött nyárban pedig egy szál bugyiban lehet paszmagolni, mekkora élvezet is ez! Nem véletlen, hogy minden kisgyermekes család kötelező nyári kelléke a kismedence bokáig töltött langyos vízzel. Hétvégén volt szerencsénk megmártózni egy ilyen felfújható nagykádban, gyakorlatilag egész nap az jelentette az elfoglaltságot, még aludni is mejdnem elfelejtettünk, csak a végkimrültség mentett meg minket. És ha kismedence, akkor a vízipisztoly sem hiányozhat, volt ott fröcskölés, képzelhetitek! Sári enyhén szólva szabadon értelmezte a pisztoly rendeltetését, alighanem azóta abból iszik. A hiperszuper csöpögésmentes kispohár már snassz, ezt a gazdaságos árházban fellelhető 100 Ft-os csodát kell napjában hatvanszor újratöltenem, innen a folyadékpótlás. Eddig sem kellett aggódnom a folyadékbevitel mennyisége miatt, de most már a pelenka felfogóképességének határait feszegetjük.

Nagy hírünk van! Sári már négy lépést is képes megtenni segítség néllkül, bár még nagyon óvatosan indul neki, annál nagyobb lendülettel veti magát a karunkba, ha megérkezett. És, hogy ne mindig a görnyedős, kézfogós módszerrel gyakoroljuk a menetelést, itthonra beszereztünk mindenféle biztonságosan guruló/gördülő lépegetőt, séta közben pedig a babakocsitolás a feladat. Mint mindent, ezt is teljes erőbedobással végezzük, most már aztán puszta kíváncsiságból is szert teszek egy kilométerszámlálóra. Gyaloglás ezennel kipipálva, jöhet egy újabb kihívás, nevezetesen a fölfelé mászás. Sámlira, kanapéra, vagy éppen komódra. Ez utóbbi esetében ugyanis a fiókok remek lépcsőként szolgálnak. Igen, dermesztő látvány, ahogy egy csöpp kis élményhajhász széles szájjal már a negyedik fiókban egyensúlyoz, persze közben jólnevelt módjára ingatja a fejét, mivel nagyonis jól tudja, hogy azt nem, nem, nem szabad! Sok választási lehetőségünk nem marad: gumiszkafander + bukósisak + védőháló.


Puszilunk: Kaszkadőrék

0 Comments