Drágáim!

Arany betűkkel van felvésve a családi naptárunkban ez a nap, ugyanis minden évben ugyanakkor, március 25-én ünnepeljük Anyukám és idén először Sárikám születésének napját! Közvetlenül előtte pedig Apa névnapja, erre tényleg inni kell! A tortafelfalós, ajándékkicsomagolós, lufipukkasztgatós mulatságra szombatig várni kell, de ígérem, jövő héten arról is beszámolok. Addig is nosztalgiázzunk egy kicsit. Alig 52 héttel ezelőtt történt, hogy betoppant (azazhogy kibújt) a mi Gyönyörűségünk és ezennel kezdetét vette életünk közös, csodálatos kalandja. Csak úgy cikáznak az emlékek a fejemben, amikor próbálom felidézni, mi mindenen mentünk keresztül onnantól kezdve, hogy tavaly éjféltájban berobogtunk a kórházba megfigyelésre, aztán mire felocsúdtunk volna szülés lett belőle (és mint azt utóbb mondták, mindkettőnk életének megmentése érdekében, amiért mindig hálásak leszünk). Volt okunk aggódni, de én a lelkem mélyén végig éreztem, hogy minden rendben lesz. És lett is, hiszen Sára hihetetlen életerős, vidám, egészséges, ügyes, okos, szeretnivaló teremtés. Én pedig cseppet sem számítok elfogultnak. Szó, mi szó, olyan jól sikerült gyermek, hogy tuti a sárga irígység enne meg, ha nem az enyém volna!

De nézzünk pár egyszerű, ám érdekes megállapítást, amit az én huncut Kislányom születése előtt máshogy láttunk (szemelvények Sára használati utasításából):

- Sára szeme nem lehetne kékebb
- a virágok nem csak vízre vágynak, simogatásra is
- kibámulni az ablakon nem unalmas
- még a nagykutyák sem félelmetesek egy kíváncsi kiskópénak
- a gyerekzsivaly nem idegestő, inkább boldogító
- az evés nem a nap fénypontja
- a műanyag palack nem hulladék, hanem játék
- a recsegős zacskó is
- szétszórt játékok nem egyenlő rendetlenség
- hajnalban a fejeden vígan doboló gyereknek nem tudod azt mondani, hogy fáradt vagy
- az autóban alvás nem minden csöppségre jellemző
- a cumi nem nyerő, a hüvelykujj igen
- a gátülés hosszú perceken át sem kényelmetlen (kétségtelen, atléta lesz belőle)
- a porszívózás nem házimunka, sokkal inkább buli
- a játszóteret nem lehet megunni (most már a csúszdát is birtokba vettük)
- Sárikámat nem lehetne ennél jobban szeretni

Már megint új tudást kell feljegyeznem. Képzeljétek, Sárám puszit küld! Igaz, hogy csak ma kezdte el, de imádnivalóan cuppog, mi pedig versengünk a levegőben röpködő Sára-puszikért! Arról nem is beszélve, hogy szép csöndben olvadozunk a gyönyörűségtől. Leginkább egy szivacshoz tudnám hasonlítani ezt a jelenséget: Sári eddig szívta, csak szívta magába a sok információt és most elkezdte buborékként kiköpni azt a sok mindent, amire hónapok óta tanítom. De már azt is észrevettem, hogy van olyan, amit elég egyszer elismételni, máris magáévá teszi és utánozza. Bámulatos! Ja, és nagyon szereti a zenét. Ha énelekünk a játszóházban, akkor ő ellágyulva nyikorog hozzá, ha pedig CD-t hallgatunk, akkor valamilyen zajkeltő eszközzel kíséretet biztosít, és hadonázik, akár egy karmester. Most már akkor végképp nem tudom: balerinaművésznő, botanikus, sportoló, vagy zenész válik ebből az egyéves Nagylányból?

Ölelés: az ünnepelt Polihisztor és büszke szülei

0 Comments