2009. március 5. Kanál kontra cumisüveg
Kedveseim!
Örömmel újságolhatom, hogy Sárikám külön bejáratú saját szobás ötlete roppant jól sikerült! Látni kellett volna, hogy milyen elragadtatással fogadta az ágyát 'hűsítő' óriási pálmalevelet és a lámpán zümmögő katicabogarakat, na meg a többi igazából apró, de neki mind kedvére való érdekességet. Ily’ módon megszűnt a játszótér feeling a nagyszobában, szinte ki sem lehet robbantani minket az újdonsült mesebirodalomból. Én is nagyon élvezek ott lenni, a játékok mennyiségét tekintve pedig egy kisebb létszámú bölcsőde is gazdagon lakmározhatna belőle. Mégis minden játéknak külön figyelmet szentelünk, egy pillanat alatt olyanná tudjuk varázsolni a terepet, mintha egy jókora tornádó söpört volna végig a szobán. És imádok gyönyörködni benne, hogy Sára miként tesz-vesz, intézkedik és láthatóan fenemód élvezi az 'önállóságát'. Az éjszakai alvás is (egy-két kósza kivétellel) nyugodtabb, de azért a nagyágyban való balettóra szigorúan minden reggel lezajlik. És mennyire jó dolog is ez!
Újfent napirenden van nálunk az étkezési cirkusz, annál is inkább, mert fekete pontot kaptunk a doktor nénitől amiatt, hogy Sára jóformán még mindig cumiból táplálkozik, a kanalazás csak hobbitevékenység. Riogatott mindenféle beláthatatlan következményekkel, úgyhogy mint a megszeppent kisdiákok próbáljuk megszeretni a nagylányos pocaktömést. Etetőszékből, kanállal, egyre többször rágnivalókkal, úgy, ahogy az elő van írva. A rendelőben tett látogatásunk engem igencsak lesújtott, féltem is tőle, hogy ezután görcsösen fogom tömni az én Gyönyörűmet, ugyanis sokmindent el lehet mondani róla, de azt, hogy szívesen eszik, mindehhez türelmesen tátja a száját, na azt végképp nem. Ez inkább amolyan szükséges cselekedet nála, amikor már visszhangzik a lakás a pici gyomra korgásától. Nem is tudom, kire ütött ez a gyerek?! Viszont képzeljétek, mintha érezné a felturbózott igyekezetemet, egy csapásra vevő az új ízekre, kóstolgatunk, rágcsálunk, én pedig az örömtől olyan vagyok, mint a szélesszájú kisbéka. De elárulom a valódi titkot: itt volt az én saját Édesanyám, aki már több, mint negyed tucat gyermeket felnevelt, közülük két ’enninemakaró ördögfiókát’, úgyhogy ő már szaktekintélynek számít ebben a témában. Sári vele úgy majszolta a csirkehusit, hogy azt sem tudtam, hova legyek a boldogságtól? Nem kérdés, mi véglegesítjük a szerződését!
Úgy esett, hogy volt szerencsém a héten hivatali ügyeket intézni. Már több, mint egy év telt el azóta, hogy nem fogom magam reggelente és veszem az irányt a munkahely felé, és ez az idő éppen elég volt ahhoz, hogy a gondolkodásom teljesen eltávolodjon az úgynevezett felnőttek világától. Látogatónak éreztem magam a sorszámot szorongató emberek között, és az utcán nem álltam meg, hogy ne folyton a madarakat és kutyusokat lessem. Hiányzott hogy nem kapaszkodom a babakocsiba és nincs kinek felhívni a figyelmét, hogy: 'Hallottad a nínózó autót?' És őszintén megvallva arra jöttem rá, hogy nem csapott meg a 'de jó, végre kiszabadulok' érzés szele, sőt, megerősítette bennem, hogy nincs is annál jobb, mint Sárával lubickolni az otthoni boldogságban, újra és újra végigélni az evés, játék, alvás, játék, séta, evés, alvás, játék, olvasás, HAZAJÖTT APA, mese, fürdés, evés, alvás ritmusát nap, mint nap. Aztán a mi napunk este nyolc után kezdődik, tart kifulladásig, persze azt figyelembe véve, hogy Sárizsarnokkirálylány egyáltalán nincs tekintettel a későn ágyba bújókra. Ez a mi életünk leírhatatlanul csodálatos rendje.
Ölelés: Sári és Dóri
UI. Továbbra is ujjongva fogadjuk a hozzászólásaitokat!
Örömmel újságolhatom, hogy Sárikám külön bejáratú saját szobás ötlete roppant jól sikerült! Látni kellett volna, hogy milyen elragadtatással fogadta az ágyát 'hűsítő' óriási pálmalevelet és a lámpán zümmögő katicabogarakat, na meg a többi igazából apró, de neki mind kedvére való érdekességet. Ily’ módon megszűnt a játszótér feeling a nagyszobában, szinte ki sem lehet robbantani minket az újdonsült mesebirodalomból. Én is nagyon élvezek ott lenni, a játékok mennyiségét tekintve pedig egy kisebb létszámú bölcsőde is gazdagon lakmározhatna belőle. Mégis minden játéknak külön figyelmet szentelünk, egy pillanat alatt olyanná tudjuk varázsolni a terepet, mintha egy jókora tornádó söpört volna végig a szobán. És imádok gyönyörködni benne, hogy Sára miként tesz-vesz, intézkedik és láthatóan fenemód élvezi az 'önállóságát'. Az éjszakai alvás is (egy-két kósza kivétellel) nyugodtabb, de azért a nagyágyban való balettóra szigorúan minden reggel lezajlik. És mennyire jó dolog is ez!
Újfent napirenden van nálunk az étkezési cirkusz, annál is inkább, mert fekete pontot kaptunk a doktor nénitől amiatt, hogy Sára jóformán még mindig cumiból táplálkozik, a kanalazás csak hobbitevékenység. Riogatott mindenféle beláthatatlan következményekkel, úgyhogy mint a megszeppent kisdiákok próbáljuk megszeretni a nagylányos pocaktömést. Etetőszékből, kanállal, egyre többször rágnivalókkal, úgy, ahogy az elő van írva. A rendelőben tett látogatásunk engem igencsak lesújtott, féltem is tőle, hogy ezután görcsösen fogom tömni az én Gyönyörűmet, ugyanis sokmindent el lehet mondani róla, de azt, hogy szívesen eszik, mindehhez türelmesen tátja a száját, na azt végképp nem. Ez inkább amolyan szükséges cselekedet nála, amikor már visszhangzik a lakás a pici gyomra korgásától. Nem is tudom, kire ütött ez a gyerek?! Viszont képzeljétek, mintha érezné a felturbózott igyekezetemet, egy csapásra vevő az új ízekre, kóstolgatunk, rágcsálunk, én pedig az örömtől olyan vagyok, mint a szélesszájú kisbéka. De elárulom a valódi titkot: itt volt az én saját Édesanyám, aki már több, mint negyed tucat gyermeket felnevelt, közülük két ’enninemakaró ördögfiókát’, úgyhogy ő már szaktekintélynek számít ebben a témában. Sári vele úgy majszolta a csirkehusit, hogy azt sem tudtam, hova legyek a boldogságtól? Nem kérdés, mi véglegesítjük a szerződését!
Úgy esett, hogy volt szerencsém a héten hivatali ügyeket intézni. Már több, mint egy év telt el azóta, hogy nem fogom magam reggelente és veszem az irányt a munkahely felé, és ez az idő éppen elég volt ahhoz, hogy a gondolkodásom teljesen eltávolodjon az úgynevezett felnőttek világától. Látogatónak éreztem magam a sorszámot szorongató emberek között, és az utcán nem álltam meg, hogy ne folyton a madarakat és kutyusokat lessem. Hiányzott hogy nem kapaszkodom a babakocsiba és nincs kinek felhívni a figyelmét, hogy: 'Hallottad a nínózó autót?' És őszintén megvallva arra jöttem rá, hogy nem csapott meg a 'de jó, végre kiszabadulok' érzés szele, sőt, megerősítette bennem, hogy nincs is annál jobb, mint Sárával lubickolni az otthoni boldogságban, újra és újra végigélni az evés, játék, alvás, játék, séta, evés, alvás, játék, olvasás, HAZAJÖTT APA, mese, fürdés, evés, alvás ritmusát nap, mint nap. Aztán a mi napunk este nyolc után kezdődik, tart kifulladásig, persze azt figyelembe véve, hogy Sárizsarnokkirálylány egyáltalán nincs tekintettel a későn ágyba bújókra. Ez a mi életünk leírhatatlanul csodálatos rendje.
Ölelés: Sári és Dóri
UI. Továbbra is ujjongva fogadjuk a hozzászólásaitokat!
0 Comments
Posted on 05 Mar 2009 by Dóra
Content Management Powered by CuteNews