2009. február 10. Kalandtúra potyautasokkal
Sziasztok!
A hétvégén újabb elszánt kísérletet tettünk a ’élvezetes pillanatok az autóban’ statisztikáink javítására. Sáránk nem díjazta. Egyáltalán nem. Az első 50 izzasztó kilométer után egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy csupa potyautassal van tele a kocsi. Először Hiszti Higinsz huzogatta az oroszlán bajszát, semmi reakció. De Bömbölős Bölömbér már mindannyiunk idegein járta a táncát, arról nem is beszélve, hogy magával hozta Róka Robit, pontosabban Róbertet, mert az egész, finom sütőtökebéd a kárpiton landolt. Ekkor már Pánik Palkó uralta a gépjárművet, úgyhogy se szó, se beszéd kényszerleszállást hajtottunk végre a legközelebbi autópályapihenőben. Lehiggadtunk, levegőztünk kicsit, kitettük az összes hívatlan vendéget, és már-már azon tanakodtunk, hogy visszafordulunk, amikor Sárikám szépen álomba szenderült. Meglehetősen kimerülhetett, mert két órán át mozdulatlanul durmolt a gyerekülésben, mint egy kisangyal. Folyton ellenőriztem, hogy lélegzik-e még? Odaút kipipálva, de mi lesz hazafelé? Tanultunk az esetből, és kidekáztuk az ideális körülménykoktélt: Sári az ebédjét az álló kocsiban fogyasztotta, nyugodtan el is aludt, és csak ezután indultunk. Apa pedig úgy vezetett, mintha legalábbis bársonyból lett volna az út, még a kereszteződésnél elhelyezett lassítók fölött is csak úgy átsiklottunk. Egyszer ki is kerültük őket, de azt senki nem látta.


Jöttünk, mentünk, de ott is voltunk ám! Hogy hol? A Nagyszülőknél vidéken. És csupa olyan izgalomban volt részünk, ami Budapesten nehezen elképzelhető. Meglátogattuk az eddig csupán könyvből ismert tyúkanyókat a baromfiudvarban, hallotunk igazi kakaskukorékolást, simogattunk cicát, megetettük a kutyust és aludtunk a friss levegőn. Ezért tényleg megérte utazni, megyünk még!
Mint tudjátok, családilag kötődünk az ablakokhoz.


Sokszor puszil: Sári és Dóri
0 Comments
Posted on 10 Feb 2009 by Dóra
Content Management Powered by CuteNews