Drágáim!

Hétfőn ünnepeltük Sári életének első névnapját. Az életben először tapasztalt dolgok mind mind apró (valójában leírhatatlanul hatalmas) csodák! Az első szívdobbanás az ultrahangvizsgálaton, az első mocorgás, pár hónappal később az első találkozás, az eső mosoly, az első hangos nevetés, az első fogacska, első lépések, első Mikulás-, és Karácsony élmény, és már nyakunkon is az első szülinap. Picit előreszaladtam, hiszen Sáránk még csak 25-én tölti be a tizedik hónapját, de az idő kozmikus sebességgel vágtat, amióta ilyen boldogok vagyunk! A tapasztaltabbak pedig már azzal riogatnak, hogy foghatjuk a fejünket, mert észre sem vesszük és megyünk első osztályba, beköszönt az első szerelem, bele sem merek gondolni! Úgyhogy térjünk csak szépen vissza az első névnapunkhoz. Igazából akármelyik napról is lehetne szó, hiszen Sára egyáltalán nem érzékenyült el a névnapi jókvánságok hallatán, még csak az sem tűnt fel neki, hogy extra adag névnapi puszikat kap, ugyanis a pusziláda nálunk kifogyhatatlan, a fejadag nincs korlátozva. Talán akkor sejthette, hogy még a szokásosnál is jobban róla szól a nap, amikor Apa óriási csokorral állított haza, Sárikánk pedig hangosan nevetett minden egyes virágszaglászáskor, mert csikizte az orrát a páfrány. Nekem meg ott volt a nemes feladat, hogy ajándékot válasszak a mi szemünk fényének. Tekintve a jelenlegi érdekődési körünket, nem volt nehéz dolgom, ugyanis Sára gondolatai a zajkeltés és a varjak körül forognak. Felkutattam az összes létező Happy Boxot (persze a neten), mert emlékeztem, hogy régen lehetett kapni piros csíkos zoknis varjúmadarakat minden méretben, de valószínűleg érdeklődés hiányában az évek alatt kikopott a termékpalettáról. A vaterán találtam ugyan, de használt ajándékot mégsem vehetünk, úghogy a madárnak lőttek, maradt a dobolási szenvedély. Végül vettünk neki egy fakalapáccsal ellátott színes szerelőasztalkát, amin a pöcköket kell ütögetni egészen addig, amíg eltűnnek, majd asztalka megfordít és mehet tovább a móka. Hogy is mondjam, ez baromi jó ötletnek tűnt, főleg úgy, hogy nem mi vagyunk saját magunk alsó lakói, hála az égnek! És ők úgy látszik egyelőre csendben/zajban tűrnek, mert eddig nem kötöttünk közelebbi ismeretséget.

A szilárd dolgok befogadásával még mindig hadilábon állunk, de rábukkantunk egy kivételre és ez a sajt. Nem tudom, hogy van-e összefüggés a polcrágás meg a sajtszeretet között, arra sem emlékszem, hogy szoros rokonságban állnánk az egerekkel, mindenesetre örülünk annak, hogy Sárikánk rágcsál és nem minden alkalommal követi öklendezés. Közben töreltenül gyakorolunk, próbálkozunk, és várjuk, hogy igaza legyen azoknak, akik szerint kinövi. Annak viszont sokkal kevésbé örülök, hogy a felső fogacskák kibújásával egyidőben Sári ráérzett a csikorgatás ízére is, és azóta előszeretettel műveli. Az én hátamon pedig táncot jár a hideg! Elhiszem, hogy újdonság számba mennek a fehér kis recék a szájában, de akkor sem kéne már most tövig koptatni őket! Különben kénytelen leszek a boxolóknak készített fogsorvédőt alkalmazni, már ha lehet liliputi méretben is kapni.

Már majdnem beleéltük magunkat, hogy január közepén beköszönt a tavasz! Emlékeztek, hogy milyen szépen sütött hétfőn a nap? Gondolhatjátok, kint fotoszintetizáltunk, ameddig csak lehetett, a játszóterek újra megteltek zsivajjal, mi pedig bámézkodhattunk kedvünkre, és csodák csodája nem untuk meg. Köszönhetően természetesen a motorozó lurkkóknak, úgyhogy már tudom is mit kap Sára az egyéves születésnapjára: egy igazi, lábbal hajtható motort. Nyáron már mi is saját bőrünkön tapasztaljuk majd a ’born to be wild!’ életérzést. Majd’ elfelejtettem, hogy aznap újabb világraszóló első dolog történt, Sári először hintázott egyedül a parkban!

Ölelés: a Névnapos és kényeztetői


Ui. Mindenkinek köszönjük a jókívánságokat!

0 Comments