2008. október 21. Árvízveszély a hálóban

Kedveskék!

Múltkori képsorozatunkból kiderült, hogy Sára még mindig a leginkább káposztásvödörre emlékeztető fürdetőalkalmatosságban pancsolt esténként, egészen mostanáig. Igen ám, de nem egyszerűen pancsolt, hanem lendületes kézmozdulatokkal, visongva csapkodott, aminek eredményeképpen a hálószobánkban teljes árvízkészültséget voltunk kénytelenek hirdetni. Az ágynemű, a szőnyeg, a könyvek mind fokozott veszélynek voltak kitéve, amikor menetrendszerint negyed 8-kor behajtogattam (ugyanis már csak kis jóindulattal fér el benne) Sárámat a dézsába. Vasárnap úgy döntöttünk, hogy már közel hét hónaposan megérett a nagy kádra, be is szereztünk mindenféle biztonsági felszerelést a csúszásgátlótól a fürdetőpárnáig és izgalommal figyeltük, hogy Kislányunk a hirtelen kitágult térben miként fog viselkedni. Nagy boldogságunkra végig nevetett, már nem csak a kezével hadonászott, hanem a lábaival is szaporán rugdosta a habos vizet. Itt már kivédhetetlen volt, hogy meg ne kóstolja, de ez már csak ezzel jár. Baj nem lett belőle, bárcsak az almapürét is annyira szeretné, mint a habfürdőt! Ja, és természetesen a nagy kádhoz gumihalacskák és a vízben is olvasható könyv dukál, képzelhetitek, mekkora élmény az esti lubickolás. Az újdosnág varázsától megrészegülten még képi dokumentéciót is elfelejtettünk készíteni, de haladéktalanul pótoljuk, ígérem!

A világra való rácsodálkozás egy frissen született gyermek életében mindennapos. A tanulási folyamat végtelen, és mindig akad valami, amit még soha nem látott. Ilyen például a sárguló levelek szállingózása, vagy éppen a saját árnyéka. Ezek a legújabban felfedezett érdekességek, amikkel a napi sétáinkat el tudjuk nyújtani. Sárikám nyújtja a kezét, tapogatná, de az árnyék egy huncut teremtés, mindenhová követ laughing. Nem véletlenül írtam, hogy tapogatná, mert mostanában ez az ismerkedési módszere. Nem egyből szorít és szájhoz emel, hanem ügyesen az ujjaival lemeózza a keze ügyébe kerülő dolgokat. Leggyakrabban Anya arcát, haját, Apa szemét, orrát, néha a mellé kikészített ruháit, vagy a fölé lógó játékokat. És közben szüntelenül kedveskedik. Ez abban nyilvánul meg, hogy olyan hanghordozással beszélget, annyira édesen artikulál, érezni lehet, hogy árad belőle a szeretet! Leírhatatlan... Aztán egyszer csak gondol egyet, belemarkol, esetleg megkaparássza, mi pedig már látjuk is a csillagokat.

Hallottatok már a lufifociról? Szabadalmaztatni fogjuk. Olyan jó mókának bizonyul, hogy az én Gyönyörűm gurgulázva kacag, amikor kergetjük fel-alá a lakásban cikázó lufit. Legtöbbször én rúgom el és iszkiri utána, néha meglendítem Sárit, akkor ő boldogan kapálózik és jóízűen nevet. Kissé fárasztó mulatság, de megéri!


Ölelés: Sára és Dóri

Ui. Helyzetjelentés mászásügyben: minekutána a hason körbe-körbe forgás gond nélkül megy már, Sári próbálgatja a négykézlábazást. A mozdulatra már ráérzett, csak gyakorolni kell!
0 Comments
Posted on 08 Dec 2008 by Dóra
Name:
E-mail: (optional)
Smile: smile wink wassat tongue laughing sad angry crying 

| Forget Me
Content Management Powered by CuteNews