Drágáim!

A mi azóta is boldogító igenünk pont két éve ilyenkor hangzott el, most hétvégén viszont lakodalomban voltunk... Családostól! Sáránk a templomi szertartás felét átaludta a babakocsiban, aztán egy mukkanással jelezte, hogy ennyi elég is volt, erre én eszeveszett liftezésbe kezdtem, nehogy tovább hangoskodjon. Kimenni nemigen akaródzott, mivel 14 fok és orkán erejű szél kedveskedett a násznépnek. És így sajnos nem is tudtuk bemutatni az erre az alkalomra szánt ünneplőnket, sebaj, majd a keresztelőn! Szerencsére Sárikám pillanatokon belül újra elszenderedett, én pedig végig ringattam, közben azon morfondírozva, hogy ha már ez a 6 kg is ilyen anya-próbáló, hogy fogok én hozzáerősödni a feladathoz, ha ekkora iramban növünk? A vacsorára már úgy mentünk, hogy Sára a Nagymamája felügyelete alatt belekezdett az éjszakai alvásába, mi pedig forródtóton vártuk, hogy mikor lesz újra éhes (elég vicesen néztem ki tánc közben telefonnal a kezemben / dekoltázsomban). De a mi legdrágább Kislányunk jól viselkedett, éjfél után volt egy abrakszünet – stílszerűen, ugyanis lovas panzióban szálltunk meg -, aztán legközelebb fél 7-kor hallottuk a hangját. A buli szuperül sikerült, az ifjú pár nagyon szép volt! Másnap mindig lestük a percet, hogy mikor pihenhetünk újra, de erre már fel voltunk készülve. Éjszaka viszont Sára egy szuszra 9 (!!!) órát durmolt, csak néha hallottam, hogy elkapja az ujját, végez egy-két biztonsági szívást és alszik tovább. Ezt azóta még nem ismételte meg, de úgy tűnik a szándék már megvan .

Kaptunk egy hupikék elefántot, akkora, mint Sárikám egy hónaposan volt. Nagyon jópofa multifunkciós jószág, színes is, hangos is, ergo: tetszik! Nagyokat nevetünk neki, főleg, ha tüsszent (ezt én imitálom a háttérben, de a siker nem marad el). A másik kedvenc játszópajtás a pelenkázó fölött szafarizó oroszlánkoma, vele igazán jól megértik egymást. Sárikám beszélget, kacarászik, mindezt repülő mozgással megfejelve, az oroszlán pedig kedvesen megrázza csilingelő és zörgő tappancsait. Bővült ám a mi Nagylányunk szókincse, most már az ’ájjjjde, gibúúú és kepőőőő’ szavakat is előszeretettel használja, a megfejtésükön még dolgozom

Képzeljétek, ezúttal jógáztunk és nagyon élveztük! Úgy indult, hogy a kora délutáni alvásból Sára pont felébredt, én már térdelő rajtban vártam, hogy induljunk, amikor a tisztábatevés közben visszaaludt (!!!). Ilyet még életében nem csinált az én kis Drágaságom. Nem hagytam magam, belepakoltam őt a kenguruba és irány a Móricz. Csendben megjegyzem, édesdeden szundított amíg odaértünk, sem a motorzaj, sem az ajtócsukódás, sem pedig a kiabálás nem zavarta az álmát – somolyogtam is a bajszom alatt: haladunk, haladunk, szokja a gyermek az ingereket - . Majd kipihenten nekiláttunk a jógagyakorlatoknak, volt mondókázás, masszírozás, hintázás, csupa olyan dolog, amit Sári amúgy is szeret. Nekem pedig azért volt jó, mert azóta picit merészebben bánok vele (pl. nem röstellem félbehajtani, a végtagjainál fogva himbálni, vagy a földön görgetni). Rajtunk kívül három hasonló korú kisbaba volt, néha egyik-másik rázendített, volt olyan, hogy kánonban nyomták, de szerencsére kötetlen az egész foglalkozás ilyen szempontból, úgyhogy Anyukáiktól lestem el megnyugtató cseleket és elterelő hadműveleteket. Bár nem volt rá szükség egyáltalán, mivel Sárám végig mosolygott és dumált, tündérien viselkedett, úgyhogy még megyünk!

Puszil: Sárakiccsillag és Dóri

0 Comments