Sziasztok!

Örömmel jelentjük, ismét itthon vagyunk, na nem olyan messziről jöttünk, csak Gyékényesről. Az volt az utazásunk első megállója ls egyben vízválasztója is. Ott döntöttük úgy, hogy inkább nem megyünk tovább. Több okból: első, hogy a hosszú autókázás igencsak kimeríti Sárámat és ezáltal bennünket is, akik a panaszkodást hallgatjuk. Ezen kívül az új környezet szintén megbolygatta, élete legnagyobb balhéját első este elalváskor éltük meg (azt hittem, nem élem túl), a melegről nem is beszélve, ami Horvátországban +5 fokot jelent még. Szó, mi szó, ezek után nem vágtunk neki a távoli ismeretlennek és jobb volt ez így. Itt a Nagyszülők is babázhattak, addig mi kedvünkre lubickoltunk a tóban, Sárikám pedig boldogította a családot. Belekóstoltunk a terepralli csodálatos világába (értsd: babakocsizás földúton), és nagy sikere volt! Olyannyira hogy amint kikanyarodtunk, pár lépés és Sárám húzta a lóbőrt. Ezt igen gyakran alalmaztuk, csak éppen voltak akadályok: napközben a tűző napsugarak, este pedig a fránya szúnyogok. Kész csoda, hogy mindkettőt csont nélkül megúsztuk, kommandóztunk is rendesen, de megérte!

Említettem már, hogy Sárikánk egy zseni ? Már beszél! Jó, szavalni azért még nem kezdett, de már a 'hőőő, ájjjj, mmmm és láááá' szavakat előszeretettel hangoztatja. Igaz, csak ő tudja, mit jelentenek, de ez nekünk cseppet sem számít. A lényeg, hogy már háton fekve is eljátszik, játékokat nézeget, dumál, nagyokat mosolyog, ezen kívül egyszer a hasáról átpenderült a hátára. Szerintem véltlenül sikerült, de ez már a második lépés a balerinakerrier felé .

Ha már a testmozgásnál tartunk, nem kell aggódni, nekem is jut belőle. A lakásban körbe-körbe járkálástól a lábaim lábszárközépig koptak, ezért új fajta ringatáshoz folyamodtam, bár ne tettem volna! Sára imád liftezni, ami abból áll, hogy ő az ölemben és és guggolászom kifulladásig. Eddig 200 föl-le mozdulattal többször sikerült elaltatni, és a vígasztalhatatlan sírás is egyből abbamarad, ha emelgetem. Csak győzzem szusszal!

Ölelés: Sári és Dóri

Ui. Képzeljétek, semmit sem felejtettük itthon!

0 Comments